A 2010-et megelőző nyolc évben nem volt olyan gázáremelés, amit a Fidesz ne attakolt volna, rendre szajkózva, hogy ez egyre elviselhetetlenebb terhet ró a családokra. A választások előtt a pénzkitalicskázások azonnali beszüntetését, a rezsiterhek növekedésének megállítását ígérték. Egyedül azt nem mondták, hogy „nem lesz gázáremelés”. A látszólag haragos mondatok jól kifundált kommunikációs stratégia mentén születhettek. Így amikor mégis emelték a gáz árát, senki nem talált ezzel ellenkező választási ígéretet. Azóta a kép csak kuszább lett. Nem mondták, hogy nem lesz gázáremelés, de ettől még látványosan tompult annak mértéke és gyakorisága is. Ez éppígy igaz az áram- és a távhőárakra is.

A tarifákat két, egymásnak homlokegyenest ellentmondó érvrendszer támadja. Az egyik, hogy ha a szocialisták alatt úgymond sok korrupciós fillér épült be a tarifába, akkor a Fidesz ezeket miért nem vette ki. Ha kivette volna, az ár csökken, de ilyesmi nem történt. A másik: a nemzetközi energiaárak bizony pont Orbán Viktor választási győzelme óta mutatnak jellemzően csökkenő irányt. Ha az előző érában emeléskor mindig a nemzetközi árakra mutogattak, akkor a csökkenés miért nem gyűrűzik be? Persze a külső hatást jelentősen rontja a forint gyengülése, de ennek alakítása nagymértékben a Fideszen áll. Ráadásul a rezsitartozások mértéke az Orbán-kormány alatt megugrott a megelőző évekhez képest. Ez persze messze nem tarifa-, hanem jövedelem- és életszínvonalkérdés, ami jelen állás szerint megint csak nem utolsósorban a Fidesztől függ.

A mérleg másik serpenyőjében áll maga az energiaipar teljes ornátusban. Rendre azt súgja-sziszegi-ordítja, hogy ez a pénz kevés, ez az ár „nem piaci”, ebbe tönkre fognak menni, és összedől az energiarendszer. Természetesen kiindulhatunk abból, hogy – mint minden, állami döntésekre ácsingózó lobbi – ők is, mondjuk úgy, túloznak. De ettől még a rendszereket semmi nem menti meg az akár tudatos tönkretételtől. Ha az ipar be akarja bizonyítani, hogy ez a pénz kevés, be fogja. És akkor nem lesz áram, gáz, fűtés. Ja, és felelős.

Apropó. A napokban két méterrel előttem csapódott a járdába a VI. kerület egy ódon házának néhány téglája. Elengedett, na. Bár egy Fidesz irányítású önkormányzat részéről ez kétségkívül elegáns megoldás egy úgynevezett baloldali újságíró kiiktatására, talán kissé túl nagy a kockázat, hisz éppenséggel egy jobboldali újságíró is járkálhatott volna a laza párkány alatt. Nem is beszélve az ideológiailag semleges családanyákról. Persze a romlás észrevétlen, és felelős sincs, ám az összeomlás annál nagyobb tragédiával fenyeget.

A helyzet az, hogy a hátralékok növekedéséből következtethetően egyre kevésbé vagyunk hajlandók fizetni azt a tarifát, ami az energiaipar szerint kevés a rendszerek fenntartásához is. A megoldás a gondolkodás, a hatékonyságnövekedés lenne. De ennek egyelőre írmagját sem leljük. Rendszer-, párt-, tulajdonos- és cégfüggetlenül.