A hatalom nemcsak a gazdaságban, a jog világában is unortodox. Mindent csak akarni kell – vallják, és a politikai érdek szerinti akarat rendre felül is írja a jogi racionalitást, sőt az évszázados alkotmányos alapértékeket is. A hatalom joga a Fidesz szerint mindenek felett való, és képtelenek elfogadni annak az írott jognak az uralmát, amely az államot minden civilizált világban, demokráciában kiszámítható keretek közé szorítja.

A kormány kész olyan sziklaszilárdnak hitt elveket is felülírni, mint a visszamenőleges jogalkotás tilalma. De ha az érdekei úgy kívánják, államosít korábban sérthetetlennek hitt magán- és önkormányzati tulajdont,maga alá gyűr a hatalom fékeit és ellensúlyait képező, s egykor konszenzusos megállapodással létrehozott intézményeket, indokolás nélkül meneszt közszolgákat vagy éppen bírákat. Amennyiben az Alkotmánybíróság vagy a bíróság – ez a két szervezet még többé-kevésbé megőrizte függetlenségét – mégis megálljt parancsolna, átírják az alaptörvényt, esetleg hetykén odavetik, hogy az ítélet egy dolog, a valóság egy másik, és minden marad úgy, ahogyan akarták.

Hiába mondták ki az alkotmánybírák, hogy visszamenőlegesen adót kivetni, köztisztviselőket ok nélkül kirúgni, bírákat önkényesen meneszteni márpedig nem lehet, a határozatokat többé-kevésbé a pusztába kiáltották. Amikor a bíróság hoz ítéletet, az sem garantál semmit. Erről a Klubrádiónál biztosan sokat tudnának mesélni, hiszen bár több jogerős verdikt is született a javukra, a Médiatanács egyiket sem hajlandó végrehajtani.

Most viszont új helyzet van, hiszen a bírák kényszernyugdíjazása ügyében már az Európai Unió Bírósága hozott a hatalomnak nagyon nem tetsző döntést. Pedig a kormány mindent megpróbált, de a hazai használatra szánt gyermekded magyarázatra ott senki nem bizonyult fogékonynak. Ezt egyébként még szokni kell, mert itthon saját érveinek tarthatatlanságával nemigen kényszerül szembenézni a kabinet. Egységes nyugdíjkorhatár, kiegyensúlyozottabb korstruktúra, a fiatalok pályára lépésének elősegítése – efféléket magyaráztak, miközben egységesen kötelező nyugdíjkorhatár nem is létezik. A másik két szempont meg csak azt erősítette, ami egyébként az Európai Bizottság által kezdeményezett kötelezettségszegési eljárás alapjául szolgált, hogy valóban életkor alapján történő diszkriminációról van szó. Ráadásul Luxemburgban is tudhatják: a cél valójában az volt, hogy bírósági vezetők sorától megszabaduljanak, ami pedig súlyosan sérti az igazságszolgáltatás függetlenségét.

A civilizált világ nem fogékony az unortodox gazdasági megoldások iránt, ezt már tudjuk, hiszen az unió például két különadót is vizsgál. Úgy tűnik, a sajátos jogi megoldásaink sem találnak kedvező fogadtatásra. De tényleg mindig meg kell várni, míg a nemzetközi közösség a szégyenpadra parancsol bennünket?