A Haza és Haladás tisztes tudományú emberekből álló, szakmailag alapos és vitára ingerlő írásokat közlő alapítvány, egyesület. A Milla fontos mentális funkciót betöltő, alkalmanként akár tízezreket is utcára szólító virtuális alakulat. Neve az Erzsébet hídtól pár kilométerre már Budapesten is egészen mást jelent, mint amit trendi eszközökkel mozgósító szervezői szeretnének. Ahogy egy taxisofőr kérdezte a minap: „Milla, mi is az a Milla, uram? Ja persze. Az a micsoda, aminek most Bajnai lett az első millárdosa”. Szójátéknak érzik, mintsem komolyabb politikai szervezetnek, ha csak nem véljük ügydöntő szavazatszerzői kapacitásnak – a sokféle politikai irányból érkező – fővárosi tízezreket. Harmadikként pedig ott a Szolidaritás, a kelleténél talán sokszínűbb magyar szakszervezeti mozgalom új diribdarabja. Mögötte alkalmilag sem észlelni tömegeket.

Jó lenne, ha 2014-től már nem Orbán Viktor kormányozna – de ennek is vannak feltételei. Hűvösen mérlegelni kell, vajon mi Orbán leváltásának legbiztosabb, legprofesszionálisabb módozata. Ha az Együtt 2014 begyűjti a liberális, centrista, a bizonytalankodó, az apatikus, valamint a kiábránduló jobboldali szavazókat, miközben a demokratikus ellenzék pártjai maximalizálják saját táboraikat, aztán majd közösen buktatják meg Orbánt, ez elég logikus terv –csupán a valóság próbáját kellene kiállnia. Ha csak íróasztalok sima felszínén bizonyul tetszetősnek, az baj. Ilyen tervek és az érdes valóság találkozásából rendre az érdes valóság jön ki jobban.

Orbán leváltásának sűrűsödő vágya szükséges, mégsem elégséges feltétele a győzelemnek. Ráadásul e szélesedő körön belül szinte mindenki mindenkit taszít. Változtathat-e ezen a kezdeményezés? Elősegíti-e a politikai kohéziót? Netán tovább szabdalja a demokratikus ellenzéket, magának kapva ki belőle részeket innen is, onnan is? Hoznak-e új szavazatokat, hogy értelme legyen a velük való szövetségkötésnek?

E talányos kérdésekhez képest a hármak aránytalan ambíciókkal indítottak. Nem közvetíteni akarnak, máris irányítani. Szavak millájával erre stimulálják őket a neoliberális véleményvezérek, mondván, vezetésükkel a rosszkedv és apátia remízéből kifutott végre a vágy villamosa. Mindenki szálljon fel rá, mert aki lentről nézi, az nem demokrata… Ahhoz, hogy az Együtt 2014 legalább a kölcsönös taszításokat mérsékelje, vissza kellene csavarniuk felfelé hangolt ambícióikon. Először saját köreiken belül illenék megteremteniük az egyetértést. Rejtély például, a Szolidaritás miképp emészti meg a Haza és Haladás neoliberális gazdaságpolitikai elképzeléseit. Szociálisan kiáltóan sikertelen két évtized áll mögöttünk, a totálisan reményvesztettek tábora rohamosan dagad. Döntő hányaduk nem csupán a mai Orbánban csalódott, hanem a tegnapi Bajnaiban is. Mi erre a Szolidaritás válasza?

Miképp vergődnek zöld ágra az új közéleti korszak iránti jogos, de kizárólagos igényeikkel? Ők döntik el, kikből lehetne „normális új közép”? Kik jöhetnek a múltból, s kik nem? Milyen alapon? Tuskó Hopkinsként Bajnai elsőként csatlakozott önmagához, mentesítve magát saját szigorú etikai kódexük alól. Kétségtelenül ő a frontemberük, pedig a karaktergyilkosság nemtelen eszközeivel épp őt lehet legkönnyebben kikezdeni. Habitusa vonzóbb, mint Gyurcsányé, mégsem kétséges, mindig, mindenütt együtt fogják emlegetni vele, ez lenne (már ez is) a kormányzati papagájdirektíva. Hogyan fogja ezzel (ha komolyan gondolja) a kiábránduló jobboldaliakat megszólítani? Van bármi jele annak, hogy az Orbánból kiszeretők, beleszerettek közvetlen elődeibe?! Ott vannak aztán a kelet-magyarországi megyék, ahol Bajnai nevét a Wallis-ügyek miatt a patás ördögével azonos tónusban szokás emlegetni, bizonyára igaztalanul. De ettől még, a jobboldal felől nézve, igen hatásosan. A demokratikus ellenzék vele legalább három-négy megye előnyt adna a Fidesznek, s épp a szocik számára potenciálisan kedvezőbb országrészben, ami a biztos vereség hideg előszele. Ez nem lenne közös erősödés, csupán az MSZP gyengítése.

Választói vagy választási mozgalom? Választási párt? Eleve ködösített dilemmájuk sem eldöntött még, nyilván nem véletlenül. Társadalmasítani szeretnék a politikát? Rajta, sokan ezt szeretnénk. Csakhogy a választásnak 2014-ben még pártokhoz kötött szabályai lesznek. Ha az Együtt 2014 villamosa pártszerű választási szerveződésként csilingelne be a parlamentbe, fedélzetén a Bajnai-vizsgákon sikeresen átesett társutasokkal, az igen érdekes helyzet lenne. A jelenlegi házszabályok szerint a partnerek nem hozhatnának létre önálló frakciót. A csatlakozó szocik így hamar csalatkozó szocikká változnának, mert három választási győzelemmel a tarsolyukban olyan liberális „népfrontban” olvadnának fel, melynek szavazóit ők adták többségében. Szédítő perspektíva.

Mindezt mérlegelve unortodox ajánlat, hogy a kicsik szárnyai alá álljon be a nagy, s még csak ki se türemkedjék alóla. Tudniuk illene: az erőhöz igazodás vagy az erőnek ellenszegülés között a legrosszabb választás a harmadik, a hezitálás útja – a szavazók ritkán szokták voksokkal jutalmazni. Várni csak az erőseknek kifizetődő. A Fideszt mindinkább megközelítő MSZP elnéző szimpátiával kezeli potenciális partnereit. Mesterházy Attilának van politikai ritmusérzéke. Tud várni, sőt kivárni. Vele az élen a szocialistáknak semmit sem szokásuk elkapkodni. Másra koncentrálnak. Gyurcsányék fiaskója után egyben tartották pártjukat, megfiatalították vezetését, most pedig a baloldal egészének megújításán volna a sor. Nehéz lesz (évtizedek mulasztásait kellene pótolniuk), de ez jóval fontosabb, mint ma még képzeletbeli posztokon osztozkodni. Valószínű, hogy az MSZP sem utasként, sem kocsikísérőként nem száll fel a vágy Bajnai-villamosára, bármekkora is a média nyomása. Volt már olyan, mikor farok csóválta a kutyát, egér cincogta az elefántnak az irányt. Meglett az eredménye. Meglenne most is.

Korábban más volt a helyzet. Az új generációval a neoliberálisoknak az a bajuk, hogy Mesterházyék már a rendszerváltás gyermekei. Korántsem tökéletesek, de mások. Az elmúlt két évtizedben szocializálódtak, referenciacsoportjaik nem feltétlenül a neolibpolitika, illetve értelmiség köreiből kerülnek ki, nincs velük kapcsolatban kompenzációs kényszerük. Tudják, bőrükön érzik, hogy a magyar társadalom léthelyzete: baloldali. Ha balról nem szólítják meg, megszólítják – megtették már – szélsőjobbról, mert a szociális dühnek arrafelé is létezik csatornája.

Bármily sajnálatos, az Együtt 2014 által favorizált új közép iránti vágynak nem szociológiai, hanem mentális az alapzata. Bajnai Orbán kedvenc szociológiai vadászterületén jár, amikor középre játszik. A különbség csak annyi, hogy a közepet ő nem keresztény-nemzetinek, hanem újnak becézi. A közép azonban – az új közép is – szociálisan szélesedő létbiztonságot, jólétet feltételezne, de a létbiztonság egyre kevesebbek, a jólét még ennél is kevesebbek kiváltsága ma. A felső tízezertől, s a még komfortos életérzésű, kis létszámú felső középosztálytól lefelé csak a lecsúszás veszélyének mértéke és sebessége kérdés, s többmilliónyi honfitársunknak már nincs is hová lecsúsznia. Ők az igazi „millások”, csakhogy őket nem lehet trendi eszközökkel az utcára toborozni, kenyerük sem lévén, nemhogy Facebookjuk. Bajnai őket aligha képes magához vonzani. Új középre pedig azért vágynak – lelkileg – sokan, mert a politika mindeddig nem róluk, legfeljebb hozzájuk szólt (kampányidőszakokban). A többség persze ma már mindenre legyint, s azt, hogy (új) méz csillog a madzagon, nehéz lesz beadni nekik. Nem hisznek az MSZP-nek sem, ha a szocik nem politizálnak értük szívósan, kitartóan. Ilyen értelemben Mesterházyéknak is középre kell húzniuk, miközben mondandójuk tartalmát tekintve határozottan balra. Sem a Fidesznek, sem a Jobbiknak nem szabad többé megengedniük, hogy elkábítsák a baloldali léthelyzetű magyar társadalmat. Ellenzéki pozícióban ez nem bűn volna. Hiba.

Részeseként az egész világon zajló baloldali felismerésnek, miszerint a megszorítások támogatása a progresszíveket politikai válságba sodorta, a kontrollálhatatlan jobboldali populizmussal szemben vállalniuk kell a progresszív populizmust. Sokak szükségletei élvezzenek elsőbbséget a kevesek privilégiumaival szemben. Éppen a nyugati baloldal – és nem a „komcsik” – ajánlják mostanság egyre hangosabban: „el kell vetni a fordított logikájú neoliberális sorvezetőket”. Operáljanak azokkal csak Bajnaiék, sok sikert hozzá az érdes valóságban is.

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.