Csakhogy a Btk. szerint rémhírterjesztést az követ el, „aki közveszély színhelyén nagy nyilvánosság előtt olyan valótlan tényt – vagy való tényt oly módon elferdítve – állít vagy híresztel, amely alkalmas az emberek nagyobb csoportjában zavar vagy nyugtalanság keltésére”. Ha komolyan vesszük a kormányszóvivő szavait, akkor vagy ostobaságokat beszélt, vagy Magyarország egész területén közveszély van.

Mondjuk a kormány egyes döntései ön- és közveszélyesnek mutatják a hatalmat, azonban jogi értelemben ez a közveszély és az a közveszély nem ugyanaz, és ezt Giró-Szász Andrásnak is illenék tudnia. Feltéve persze, hogy a kormányt és a kormánykoalíciót bíráló kritikák szerintük pontatlan megfogalmazásaira máskor hisztérikusan és lekezelő cinizmussal reagáló kormányzati kommunikáció nem használ kettős mércét. Ha nem elnézőbb, amikor a saját táborból hangzanak el félreérthető, tartalmilag pontatlan, helytelen vagy egyenesen hamis állítások, mint amikor az úgymond másik oldalról hallatszanak hasonlók.

Giró-Szász lekezelő nyilatkozatával nem az az egyetlen baj, hogy egy a büntető törvénykönyvben pontosan értelmezett fogalmat rosszul használ. Maga a tiltakozás is Janus-arcú. Hiszen, miután értelmezhetetlenül lerémhírterjesztőzte azokat, akiknek kétségeik támadtak abban, hogy a kormány valóban visszafizeti az önkormányzatok teljes adósságát, sietve hozzátette, hogy a kabinet, élve pozíciójával és politikai mozgásterével, mindig is igyekezett a legjobban megvédeni a magyar állam, a magyar nemzet és a magyar állampolgárok érdekeit. „Amikor a kormány átvállalta az adósságot, világossá tette, hogy könnyebb alkupozícióba kerül a bankokkal szemben azáltal, hogy nagy tömegű adósság van a kezében”, mondta a kormányszóvivő.

Mindebből pedig nehéz nem arra következtetni, hogy a kormány ki fogja ugyan fizetni az önkormányzatok nem kis részben látványberuházásokra felvett kölcsönökből eredő adósságait, de nem az egészet. Kérdéses továbbá, hogy most, amikor alkupozícióba került, mikor fizet. Ha az IMF-tárgyalásokból indulunk ki, az eddig az önkormányzatoknak hitelező bankok nem sok jóra számíthatnak. Előbb-utóbb kinevezik a banki hiteltárgyalásokért felelős illetékest, az mindenekelőtt kivizsgáltatja, miért vették fel a helyhatóságok azt a temérdek hitelt pofátlanul magas kamatra. Nyilván az előző kormányok lesznek a felelősök még a már akkor is fideszes irányítás alatt működő helyhatóságok eladósodottságáért is. Így már könnyű lesz feltételeket szabni a bankoknak. Különben pedig vihetik a városközpontok díszburkolatait, szökőkútjait, tornatermeit és a hitelből fizetett helyi közalkalmazottakat.