Pályaudvaron
Most különösen veszélyes idők járnak: félszavakból próbál olvasni a sajtó, boronálnak boldogot boldogtalannal. Az Együtt 2014 ráadásul valóban nehezen megoldható feladványt adott az LMP-nek. Már csak azért is, mert a két civil szervezettel arra a pályára futott ki, amelyre Schifferék szerettek volna. Tervezőasztalukon az új pólus egyszerre kínált volna számukra nagyobb bázist és parlamenti pártként vezető szerepet a szövetségben. A Millát és a Szolidaritást nyilván nem Bajnai Gordon csibészes mosolya győzte meg arról, hogy több előnnyel kecsegtet egy ilyen tömörülésben való részvétel, hanem néhány nem nyilvánosságra szánt felmérés és az exkormányfő mögött fölsorakozó szakembergárda, amely talán képes lesz ütőképes politikai programmal előállni.
Az LMP tehát nem egyszerűen lekésett egy vonatról, hanem máshonnan és máshová indult az a szerelvény, amelyre minden állomáson és megállóhelyen várnák őket. De nagyon nehéz erre felszállniuk. Fenntartásaik vannak a masiniszta előélete miatt, gazdasági programjuk, amely vágyaikat rendezi a számok gondos elkerülésével, aligha illeszkedik a Bajnai–Oszkó páros koncepciójával, ráadásul a peronokon olyan felszállni igyekvő utasokkal találhatják magukat szemben, akikkel nem szívesen mutatkoznak egy vonaton. És ezen nem enyhít az sem, ha netalántán másik fülkét szánnak nekik.
Jó, hagyják elmenni ezt a szerelvényt. De a pályaudvar sem túl vigasztaló látvány. A vágányokon egy-két olyan vonat vesztegel, amely végképp nem nekik való, a restiben duhajkodók és az árusok sem bizalomgerjesztők. Nem más itt semmi, csak ők, akik éppen azon törik a fejüket, hogy kell-e, lehet-e, szabad-e ilyen helyzetben a pakkjaik mellett mozdulatlanul ülni – díjazzák-e ezt azok, akik valahol bizonyára mégiscsak várnak rájuk.
A célállomás persze a 2014-es parlament, a kérdések kérdése azonban most az útvonal megválasztása. Az LMP vezetőségének egyik fele szerint egy saját kis helyiérdekűvel is oda lehet jutni, mások úgy gondolják, hogy az új vasúti KRESZ éppen a vicinálisok kiiktatására törekszik. Ők is óvatosan fogalmaznak: alaposan szemügyre kellene venni, hátha InterCity. Legalább azt meg kellene tudni. Meg hogy hova, kikkel, miért indul. Mert optimális esetben csak-csak összehangolható az úti cél. Persze adódhat egy bökkenő: a tagság zöme az LMP eredeti credójában, bájában hisz, a potenciális szavazók pedig inkább abban: mindennél fontosabb leváltani a regnáló rezsimet, ez az a cél, amit nem adhatnak fel, vagy ha igen – épp miattuk nem lesz más a politika. Szemafor szemafor hátán, mind más-más jelzéssel. Az egyetlen előny, hogy lehet még habozni. Ráadásul a várakozó álláspont egyelőre mindenki, talán még a Fidesz számára is elfogadható opció. Akár értéknövelő is lehet. Van idő.
Csak ez a pályaudvar ne lenne annyira szemetes és szomorú.
