Időben szóltak, az akció december 6-án kezdődik, addig összegyűlhet a 10-15 ezer doboz. Ha másként nem, valamelyik dobozgyártó talán karitatív alapon kisegíti a karitatív Mikulásokat. Azt pedig csak remélni lehet, hogy a költségeket nem spórolják majd ki az alkalmazottaik év végi jutalmából. Ha van még ilyen. Amúgy a Mikulásgyár tavaly félmilliárd forintnál is nagyobb értékű karácsonyi adományt gyűjtött. Csaknem kizárólag magánszemélyektől, akik így 257 ezer emberen segítettek. Az idén 300 ezren szeretnének. Ez csaknem 17 százalékos növekedés. Nem kis teljesítmény ebben a recessziós világban. Nem kell tehát kétségbeesni.

A létminimum nem feltétlenül szegénység, hanem éppen annyi jövedelem, amennyi biztosítja a folyamatos életvitellel kapcsolatos szerény szükségletek kielégítését, azaz valamivel a léthatár fölött van. Anyagilag kicentizett élet. Egy október elején az interneten megjelent fényképen a krisnások alapítványa osztott ételt a Teleki téren. A harmincas éveket idézte a több száz méteres sor. A ruhák alapján ítélve nem feltétlenül szegények várakoztak türelemmel. Inkább „kicentizett életű” középosztálybeliek, akik lecsúsztak már annyira, hogy ne szégyelljenek sorba állni egy tál ételért.

A civil magyar pedig, főként, ha tisztes szegénységben él, adakozik. Ha neki van valamije, a másiknak meg semmije, hát megosztja vele. Mondhatjuk büszkén: a szolidaritás a magyar vérében van. Másfelől: a szolidaritás elakad az állami kapuknál. Akkor is, ha az állam lábujjhegyen kivonul a szociális ellátórendszerből, lassan mindent rábízva a szolidaritásra. Mintha nem tudná, hogy egy társadalom elesettjeinek gondjait képtelenség jó szándékú, ad hoc jótékonysággal megoldani. És remélhetőleg a kollektív lelkiismeret-furdalást is csak rövid időre enyhíti a privát jótékonykodás.

Amúgy a hét végén Budapesten leöltek egy 260 kilós disznót. Így a tél kezdetén ez azért nem volna nagy hír, de ez az állat már csak azért is bekerülhetett a közbeszédbe, mert az ország legnagyobb mangalicája volt. Derék módon a Mangalicatenyésztők Országos Egyesülete ajánlotta fel: csináljanak belőle kétszáz kiló kolbászt – éhező gyerekeknek. Nagyjából 15 ezer gyermek éhezik Magyarországon. Sok óriási mangalicára lenne szükség, ha akár csak egyetlen alkalommal és csupán egy falat kolbásszal meg akarnánk etetni minden éhes gyereket. Karitatív alapon nem fog menni.