Amikor idén júliusban az Alkotmánybíróság hasonló következtetésre jutott, a miniszterelnök sietve kijelentette, hogy a rendszer pedig marad. Igaz, valamikor azt is mondta, ne azt nézzék, mit mond, hanem azt, mit cselekszik. Szóval hiába ígérte, hogy nem változik semmi, a kormány szeptemberben beterjesztett egy törvényjavaslatot, amely szerint a bírákra nem a mindenkori öregségi nyugdíjkorhatár vonatkozna, hanem egységesen 65 évnél húzták volna meg a határt.

A javaslatot parlamenti vitára bocsátották, majd pár hete visszavonták. Az ok vélhetőleg az, hogy a luxemburgi ítéletnek nem akartak elébe menni. Ami most megszületett, s ha komolyan veszik, egyetlen tisztességes megoldás jöhet szóba: valamennyi menesztett bírót vissza kellene helyezni, s amennyiben végképp ragaszkodnak a nyugdíjkorhatár leszállításához, gombolják újra a kabátot.

Másként aligha oldható meg, hogy az életpálya előre hozott lezárásához megfelelő felkészülési időt biztosítsanak, amire a luxemburgi fórum fel is hívja a figyelmet. Ha más utat választanak, könnyen lehet, hogy újabb kötelezettségszegési eljárást kockáztatnak.

A bíróság másodjára nem szokott kesztyűs kézzel bánni a renitens tagállamokkal: bírságot szabnak ki, ami tízmilliárdos nagyságrendű lehet. A kormányfő vajon most is úgy gondolja, hogy minden maradhat a régiben? És mit szól ehhez Áder János, aki úgy írta alá a bírák nyugdíjazását, hogy már ismert volt az Alkotmánybíróság döntése?