Az indok azonban a mai Magyarországon egyáltalán nem vicces. Abban az országban, ahol a holokauszt idejére emlékeztető erővel van jelen a rasszizmus – most elsősorban romák ellen irányozva –, Jeszenszky két éve kiadott angol nyelvű – hazai – egyetemi jegyzetében írta: „Azért van, hogy olyan sok roma szellemileg leépült, mert a roma kultúrában megengedett, hogy testvérek, vagy unokatestvérek házasodjanak, vagy akár anélkül szexuális életet éljenek egymással”.

Mit kezdjünk a botránnyal? Hiszen valami itt tényleg nincs a helyén. Dacára, hogy Jeszenszky nem rasszista. Nem antiszemita (történészi munkássága is mutatja), életművét, közéleti-politikai tevékenységét tekintve romaellenessége se bizonyítható.

Ugyanakkor a bírált, egyébként – mind abszolút, mind relatív értelemben – igen kicsiny „terjedelmű” szövegrész kifogásolható. A belefoglalt állítást (megfogalmazása viszont inkább felületes, mint tudatosan fajelméleti) hivatkozó szakirodalommal nem támasztotta alá a szerző. A cigányságot – a szóban forgó tárgyban – specifikusan megcélzó követéses kutatásokból merítés meg különösen hiányzik. Az is diszkrimináció benyomását keltheti, hogy nincs utalás ugyanezen jelenségre más csoportok vonatkozásában (arisztokrácia, parasztság stb.). Aki akarja, e hiátust előítéletességnek olvassa.

Ellenben szintén nem hagyható figyelmen kívül a mód, ahogyan Jeszenszky Géza viszonyult az őt ért kritikákra. Első reagálásai ugyan értetlenségét tükrözték, azonban pár nappal később úriemberként (büszkén vállalni szokott egykori gimnáziumi osztályfőnöke, utóbb munkaadó miniszterelnöke – Antall József – tanítványához illően) elismerte a konfliktus tárgyát képező mondat újragondozásának indokoltságát, sőt bocsánatot kért mindazoktól, akik úgy érzik, hogy e néhány mondat számukra bántó (ATV; Egyenes beszéd – telefonbeszélgetés Kálmán Olga műsorvezető és Jeszenszky G. között, 2012. okt. 30.). Ez az önkritika nálunk, a nyilvánosságban – cinikus felhang nélkül – ritkán fordul elő.

Mindezek alapján óvakodnék keresztre kívánni Jeszenszky Géza professzort. „Műbalhé” szagát érzem.

Hadd tegyem hozzá. Ugyanerről a „témáról” imént olvastam Marosán György minapi cikkét a Népszabadságban: A gének vagy nem a gének? (2012. november 5. ) Számos megfontolandó gondolatot tartalmaz. Mindazonáltal a gének szerepét illetően elolvasnám – éppen a „Jeszenszky-üggyé” dagadt konfliktusra vonatkozóan – Czeizel Endre genetikusprofesszor konkrét véleményét. Őt viszont nem is olyan régen – 2012. március 21-én, a Radnóti-díj átadásakor, amit antirasszista (!) tevékenysége elismeréséért kapott – támadták meg, mert merte jelezni: „cigányok pedig nem azért értelmi fogyatékosok, mert rosszak a génjeik, hanem egyszerűen azért, mert a zsidó kultúra tudja, hogy a tudás és a tanulás a legfontosabb, az Indiából jött cigányaink azok meg ragyogóan táncolnak, énekelnek… dalolnak, de… de nem tudják azt, hogy meg kell tanulni Európában írni-olvasni … ez nem gén”. Czeizel professzor azt igyekezett – igaz, egyetlenegy percben és interjú rögtönzési kényszerében – kifejezni: nincs alacsonyabb rendű(nek született) ember. Mégis hogyan járt…

A szerző mentálpedagógus, történelemtanár

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenn tartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.