Válasz volt ez egy szocialista parlamenti interpellációra, amely az ópusztaszeri turulbeszédet hánytorgatta fel. Oktalanul, mert semmi baj a turullal, a bőrnadrághoz hasonlóan lehet akár a nemzeti azonosság tradicionális jelképe is, ha már Orbán Viktor ragaszkodik hozzá. Kissé talán túl tág értelmezése ugyan a megtépázott madárnak, de felőlünk kifejezheti akár azt is, amit a kormányfő belelát, és amivel teljes mértékben egyetértünk: „nem a vér, hanem a nemzeti sorsközösség és az egymás iránti tisztelet mozgatja a nemzetet, a közösség pedig nem a másik ellenében jön létre”.

Feltéve persze, hogy a turulban csepp vörös, de még csak rózsaszín vér sincs. Mert a baloldalnak nincs helye a nemzeti tradícióban. Főként akkor, ha éppen erősödik, és éppen közösségre készül lépni minden olyan nem baloldalival, akinek nem tetszik Orbán Viktor sorsközössége. Ilyenkor nem ártanak a parlamenti ülésteremtől messze lévő, ámde annál ördögibb szervezkedők elleni napirend előtti kirohanások, s nem árt figyelmeztetni a baloldali padsorokban rózsaszín álarcban rejtezkedő vörös diktatúra örökségére sem.

Gondoltuk eddig. Ám most már másként kell gondolnunk.

Mert nem a diktatúrával, a diktatúrákkal van baj. Súlyosan tévedtünk, amikor úgy gondoltuk, hogy a miniszterelnök saját túlstilizált mítoszát babusgatja, amikor a kommunista diktatúra elleni harcot kisajátítja. Hétfőn megtudtuk: ő a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcolt, hanem azok ellen, akik csinálták a diktatúrát, és akik a mostani szocialisták párttársai vagy azok voltak. Válasz volt ez arra a kérdésre, hogy miközben a kormányfő háborút vív a hanyatló szabad nyugati világ ellen, vajon miért érez valami különös vonzalmat a tekintélyelvű rendszerek iránt.

Eddig is sejthettük volna, hogy a miniszterelnöknek nem lehet nagy baja a diktatúrával, az csak félreértés, hogy az alaptörvényben végleg eltörölték azt a négy és fél évtizedet, amit a történelemkönyvekből ki lehet ugyan radírozni, de meg nem történtté tenni nem lehet. Viszont így már érthető, hogy mindig csak a másik volt kommunistáival volt baja, a saját megtértjeivel soha. Most azonban nyíltan ki is mondta: ha olyan és úgy csinálja a diktatúrát, aki és ahogyan neki tetszik, hát semmi baj. Vagyis: a diktatúrával semmi baj!

A most éppen a Fidesz soraiban szolgáló kommunista Paulusok megnyugodva hátradőlhetnek, és elgondolkodhatnak azon: karácsonyra a laptop mellé ne lepjék-e meg a kormányfőt egy bőrnadrágos turullal.