Általában még pirkad, amikor hozzálátnak a terület lezárásához, de nem elégednek meg ezzel, az illetéktelenek szeme elől rögtön farostlemezekkel takarják el a munkahelyet, ahol azután jó ideig nem történik semmi.

Pozdorjatáblákról szólnak a híradások a Kossuth tér egy részét gondosan lezáró fal esetében ugyanúgy, mint az óbudai tv-székház bejáratánál – mellékesen megjegyzendő, hogy rokon értelmű szót keresve ezt ne keverjük össze a fa forgácslappal, farostlemezzel, mert a pozdorját lágy szárú növényekből (például lenből) készítik.

A lényeg az, hogy mire ébred a város, nyoma se legyen a kínos eseménynek, lett légyen szó a Károlyi-szobor hűlt helyéről vagy az MTVA impozáns épülete előtt lassan egy éve, a köztévé híradós „retusai” miatt kitartóan demonstrálókról. Az ötlet ésszerűnek tűnik, hiszen kifundálói számára nyilvánvaló, hogy Budapest legfrekventáltabb terének átépítését az oldalánál álló szobor Siófokra költöztetésével kell kezdeni, s olyan napszakban, amikor nem okoz feltűnést darabokra vágása, elszállítása. Ettől fogva itt már illetéktelenek szeme elől elrejtett, lepusztított építési területről, nem pedig füves, fákkal teli parkról van szó. Az, hogy az eljárás ócska és csak látszólag agyafúrt, nem akadályozza meg, hogy valamiféle licenc váljon belőle, amit alkalmazni lehet mindenütt, ahol a kialakított szituáció kényes volta azt szükségessé teszi.

A Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (már a neve is vonzó) agytrösztje a sajtószabadságért tüntetőket először tavaly karácsony táján próbálta elzavarni az irodaépület bejárata elől az utcára helyezett hangszórókból folyamatosan bömbölő zenével, éjjel reflektorokkal, majd szenteste délelőttjén mintegy ajándékképpen kordonnal zárták őket körül. Az akciót nem koronázta siker, de már-már el is felejtettük volna a székház előtt azóta őrködő kollégákat, mikor is az MTVA találékony és a művészeteket olyannyira pártoló vezetői csettintettek –újabb indirekt „elzavarási koncepció” készült.

Fokozná az épület eleganciáját egy a budai hegyek vonulatát idéző alkotás, amelynek telepítésére hamar összejött a „sales house” összekuporgatott pénze (közleményük szerint 48 166 525 Ft) és az önkormányzati engedély, akárcsak korábban a Kossuth téri fák kivágására. Íme az ok: most már tényleg ki lehet szorítani a főbejárat előtt posztoló tüntetőket, hiszen két hónap múlva itt egy üvegből készült csoda próbálja majd enyhíteni az épülettel szemben futó távfűtőcsövek illúzióromboló közelségét. Nem volt mit tenni, sürgős munkánál nincs piros betűs ünnep, a halottak napjának hajnalán minden előzetes bejelentés nélkül megjelentek az anonim őrzővédők, kitessékelték az éjjeli ügyeletet tartó tiltakozókat, átdobálták holmijaikat a szemközti járdára, helyettük felvonult a hódmezővásárhelyi kivitelező cég csapata, hogy a jól ismert módon farostlemezekkel elzárt építési területté varázsolja a helyszínt.

Az a képzőművészeti zsargon, hogy a szobrok önálló életre kelnek, hazánkban különös tartalommal töltődik fel. A fülkeforradalomhoz igazított történelem monstre költözködése zajlik: törlés, beillesztés. Nem maguk az alkotások, hanem körítésük válik szimbolikussá, szánandó mutatvánnyá ködös hajnalokon, és nincs az a jól rétegelt farostlemez, amely képes volna eltakarni a kínban fogant, hamis, de annál önteltebb produkciót.

Budapest, 2012. március 29. A budapesti Kossuth tér, ahonnan a elszállították a Parlament északi kapuja előtt álló Károlyi-szobrot. A szobrot a tér felújítása miatt esedékes régészeti munkák megkezdése miatt kellett elszállítani. Az alkotást a hajnali órákban egy műhelybe vitték, ahol restaurálják, majd ezt követően Siófokon állítják fel.