Miről beszélek? 2012-ben számos béren kívüli juttatás (ún. cafeteriaelem) adható a munkavállalóknak összesen 500 000 forint/év/fő felső határértékkel, 30,94 százalékos, úgynevezett kedvezményes munkáltatói adó- és járulékfizetési kötelezettséggel. Jelzem: a 30,94 százalékos érték jóval magasabb, mint a korábbi év (2011) ugyanilyen jellegű munkáltatói terhe.

De szólhatnék az önkéntes nyugdíjpénztár és az önkéntes egészségpénztár adó- és járulékterheinek 2011-ről 2012-re történő drasztikus emeléséről is (ugyancsak 19,04 %-ról 30,94%-ra). Tíz hónap tapasztalata után már tudjuk, hogy az utalvány- és kártyaforgalom (Erzsébet-utalvány, Széchenyi Pihenő Kártya) meg sem közelíti a tavalyi szintet; nyilvánvaló, hogy az üzleti szféra munkáltatói már az idei 30,94 százalékos szintet is magasnak tartották. Jogosan, hiszen a munkabérekhez tapadó munkáltatói kötelezettség a 2012. évben „mindössze” 28,5 százalék (24+3+1,5), a „kedvezményes” béren kívüli juttatások biztosításához viszont 30,94 százalékos mérték párosult. Ezt még sokan vállalták, de ismert, hogy számuk jelentősen csökkent.

A jelenlegi kormányzati elképzelések szerint a 2013. évre a béren kívüli juttatások vállalkozói adó- és járulékterheit 51,17 százalékra emelik, mondván: még így is megéri. A kérdés az, hogy kinek? Az ötletgazdák – minden szakmai normát figyelmen kívül hagyva – összeadják (összeszámítják) a munkavállalók és a munkaadók munkabérhez tapadó jelenlegi befizetési kötelezettségeit. Hát az együtt (összeadva) valóban több mint 51,17 százalék! Sajnos. Megismétlem: ez az új 51,17 százalékos mérték kizárólag a vállalkozásokat terhelné! Nem fogja, de erre a későbbiekben térek ki.

A béren kívüli juttatást a munkavállaló nettó értéken kapja (sem szja-, sem munkavállalói tb-kötelezettség nem sújtja), de ez nem jelenti azt, hogy a munkáltatónak (vállalkozónak) ötven százalék feletti közteherrel gazdaságos. Az 51,17 százalékos új irányszámot a nemzetgazdasági miniszter nevével fémjelzett II. számú csomagban lelhetjük fel. A várt (tervezett) – állami költségvetési bevételt növelő – hatása: 40 milliárd forint, ami biztosan nem valósul meg, a papír viszont sok mindent elbír. Tekintsünk a jövőbe. Vegyük sorba az intézkedési terv lehetséges következményeit.

a) Ha van vállalkozó, aki mostanában azon gondolkozott, hogy az elkövetkező időszakban kívánja bevezetni a béren kívüli juttatásokat a dolgozói számára, az most már biztosan tudja: ilyen konstrukcióba nem szabad „beszállnia”, mivel: 1.) minden évben változik a juttatási szisztémának az adó- és járulékfeltétele, 2.) folyamatosan emelkedik a hozzákapcsolódó teher, 3.) ha egyszer már biztosított munkavállalóinak valamilyen cafeteriaelemet – főként ha kollektív megállapodás vagy munkaszerződés keretében –,akkor a későbbiekben nehéz lesz a rendszerből „kiszállnia”.

b) Az a lét/nem lét határán működő vállalkozás tulajdonosa – aki eddig esetleg biztosított béren kívüli juttatást munkavállalóinak – hirtelen mozdulattal törölheti el ezt a jövedelemelemet. Nem fog „gatyázni”, nem fog magyarázkodni, ugyanis élni és túlélni kell: az 51,17 százalékos teher számára nem vállalható.

c) Az a forráshiányos, de még életképes munkáltató, aki némi empátiával olcsón és gyorsan akarja megoldani a helyzetet, a munkavállaló bruttó béréhez egyszerűen majd hozzáadja a nettó értékű cafeteriaelemet és ezzel a dolgot elintézettnek tekinti. Nem kevesen lesznek ilyenek, holott nem kérdés: itt is vesztes pozícióba kerül a dolgozó, hiszen ebben a változatban a nettó jövedelme csökken.

d) A viszonylag kedvező piaci körülmények között lévő és versenyképes vállalkozásnak van lehetősége mérlegelni és arra a következtetésre jutni, hogy jövőre érdemes felbruttósítani a béren kívüli elemeket (pl. az ötezer forintos Erzsébet-utalványt), és bruttó értéken beépíteni a dolgozó személyi alapbérébe. Így a munkavállaló nem veszít, sőt nyer, mivel bruttó bérelemmé válik a béren kívüli juttatás már alapját képezi a nyugdíj- és egészségbiztosításnak. Idősebb munkavállalók ennek még örülhetnek is. Kérdés az, hogy ezek a viszonylag jó kondíciójú vállalkozások az éves vállalati szintű tervezett béremelés keretében (terhére), vagy azon kívül végzik el a bruttósítást?

Lépjünk tovább. A kártya- és utalványpiac kb. 220-250 milliárd forintos forgalma elsősorban a bolti kiskereskedelemben, a kisvendéglőkben, a hazai tulajdonú szállodákban, panziókban, vendégházakban realizálódik és nem az ötcsillagos szállodákban. Ha elvész a kártya (utalvány), elvész a honi kereskedők és vendéglátósok forgalmának egy része is. Egyes esetekben a vállalkozás éves árbevételének 15-25 százaléka is áldozatul eshet a kártya és az utalvány „kivégzésének”. A kétszázmilliárd forint nagyságrendű forgalomnak jelentős iparűzési- és társaságiadó-vonzata is van, amely a települési önkormányzatok és az állam költségvetését táplálja. Az már szót sem érdemel, hogy a hazai lakosság belföldi fogyasztása ötödik éve (!) folyamatosan csökken. Vajon miért? Érdekel ez valakit?

Napjainkig – a sok vita ellenére –egyetértés mutatkozott abban, hogy a kormány, a munkaadói – és munkavállalói érdekképviseletek támogatott célként, fontos feladatként kezelték a dolgozók rendszeres étkezési és pihenési lehetőségének biztosítását, az öngondoskodásra való készség erősítését (munkahelyi egészség- és nyugdíjbiztosítás kedvezményezése). A tervezett intézkedéssel a gazdasági kormányzat ezt az íratlan egyezséget egyoldalúan felmondja és gyakorlatilag lehetetlenné teszi a béren kívüli juttatások mai rendszerének és szintjének fenntartását.

Minderre akkor szánja el magát a Nemzetgazdasági Minisztérium, amikor – nehéz közgazdasági peremfeltételek mellett – már megkezdődtek a jövő évi bérekre vonatkozó tárgyalások a kormány, a munkaadói szervezetek és a versenyszférában működő szakszervezetek között. A szociális partnerek pozíciója romlik, a tárgyalási és megállapodási mozgástér szűkül. A szakszervezetek 7–11% nagyságrendű minimális bér- és garantált bérminimumemelést kérnek, mondván, hogy több mint 500 ezer igen alacsony keresetű dolgozó reáljövedelme folyamatosan csökken. A hazai kis- és középvállalkozások – köztük boltosok, vendéglősök, szállodások tízezrei – szorongva, szinte reménytelen helyzetben várják a magyar gazdaság jövő évi nulla növekedésének következményeit, valamint az újabb adó-, bér- és járulékterheket. Ebben a helyzetben jelenti be váratlanul a gazdasági kormányzat a cafeteria-rendszer ismételt megsarcolását. Nem vall jó ízlésre és kifinomult diplomáciai érzékre, hogy ebben a kényes szituációban marnak bele a béren kívüli juttatások ma még működő rendszerébe. Indokolatlanul és értelmetlenül. Eltűnt a józan üzleti és költségvetési megfontolás. Mindenki veszít: a munkavállaló, a vállalkozó és az állam is. Jó ez így?

Dr. Dávid Ferenc

Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége

A Fórum oldalon megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik a szerkesztőség álláspontját.

A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a meg nem rendelt kéziratokat rövidítve és szerkesztve közölje a lap nyomtatott vagy online változatában.