Közeledik a DK-nap. Vagyis a Demokratikus Koalíciónak lépnie kell, ha a 2014-es választási összefogásban meg akarja találni a helyét. A vészharangot éppen az a Bajnai Gordon kongatta meg, akit Gyurcsány Ferenc reménybeli miniszterelnök-jelöltként említett. Az Együtt 2014 mozgalom emblematikus személyisége a DK és a szövetség kapcsolatát érintő kérdésre azt válaszolta: a Millának és a pártnak egymás között kell tisztáznia vitáit.

Ennek a disputának az eredménye aligha kérdéses, mivel a Milla részben éppen Gyurcsány Ferenccel és kormányával szemben határozza meg magát, s nehezen elképzelhető, hogy változik a korábbi miniszterelnökkel kapcsolatos álláspontja. Mi több, Bajnai az ominózus interjúban azt is megjegyezte: olyan szervezeteknek van helyük a koalícióban, amelyek több szimpatizánst hoznak, mint amennyit jelenlétük miatt veszíthet az Együtt 2014.

Ezt nehéz másként dekódolni: az illetékesek úgy ítélik meg, a bizonytalanok közt akkora Gyurcsány elutasítottsága, hogy nem kockáztathatják meg befogadását. Nem szólva arról, hogy így az LMP-nek tiszta marad az út az „új pólus” felé. (Aktuálisan úgy tetszik, Gyurcsány föltűnése kizárná a zöldek csatlakozását.)

Ebben a helyzetben a DK pozíciója nehezen tartható, mert az Együtt 2014-től balra az MSZP helye stabil. A szocialistáké maradt az ellenzék legerősebb pártja. Mindeközben a DK azért harcol, hogy a parlamenti küszöb fölé kerüljön, de a legutóbbi adatok kevés okot adnak a reménykedésre. Ráadásul az Együtt 2014 megjelenése s a mozgalom dinamikája roppant módon szűkíti a DK mozgásterét. (A Nézőpont, amelynek néhány kutatása bőven ad okot a bizalmatlanságra, mindenesetre máris a törvényhozási küszöb fölé mérte az új szervezetet.)

Ma nehéz elképzelni azt, hogy a Demokratikus Koalíció radikális lépés nélkül új erőre kaphat, s összetett feladat megmagyarázni, hogy erről csak az úgynevezett Gyurcsány-fóbiások tehetnek. Az éhségsztrájkhoz hasonló performance-ok – a korábbi kormányfő iránti médiaérdeklődésnek is köszönhetően – átmenetileg segítenek, ám tartós eredményt a Kossuth téri akció sem hozott.

Azaz a labda Gyurcsány Ferenc térfelén pattog.

A politikus dilemmája egyszerűen leírható: vele vagy nélküle.

Nyilván főként azok érdekében kell körültekintő döntést hoznia, akik vele tartottak akkor, amikor arra – a belé és politikájába vetett hiten kívül – kevés okuk volt, s mellette vannak most is, amikor a helyzet mind fojtogatóbb.

És a politika nem az álmok, az ideálok világa. Beszélhet Gyurcsány arról, hogy nem szeretne az ellenzék vezetője lenni, hogy csak a helyét keresi a nagy összefogásban, s így tovább, ha a többség már leszögezte: vele nem megy.

Ebben az esetben pedig lehet hősinek vélt harcot kezdeni a túlélésért, vagy elfogadni a politikai realitásokat, amelyek szerint Gyurcsánynak megint hátra kell lépnie.