Az általános és egyenlő választójog, illetve egyáltalán a választás lehetősége a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya. Az ennek felszámolására tett első lépés egy új feudális világ kontúrjait mutatja. E folyamat tökéletesen beleillik a hatalom „kinek mennyije van, annyit is ér” egyszerű, ám totálisan antidemokratikus filozófiájába.

A romák politikai lehetőségei felől nézve eddig minden kormány arra törekedett, hogy a „saját cigányai”, azaz az általa favorizált cigány szervezetek kerüljenek „hatalomba”, tárgyalási pozícióba, és nem voltak restek egyetlen alkalommal sem direkt és indirekt eszközökkel beavatkozni az országos roma képviselet megválasztásába, amely így folyamatos függőségi helyzetéből fakadóan soha nem is lehetett sem kritikus, sem érdekképviselet. E magatartás mára végletesen felerősödött és nyíltan vállalttá vált: törvénybe foglalták.

Nemzetiségi listát kizárólag a nemzetiségi országos önkormányzatok, a romák esetében a jelenlegi Országos Roma Önkormányzat (ORÖ), őszintébben: csak a Farkas vezette Lungo Drom állíthat. Ennek elnöke, Farkas Flórián immár tíz esztendeje a Fidesz frakciójának tagja és szövetségese. Így nincs másról szó, mint az Országgyűlés részéről – a kisebbségek parlamenti képviselete tárgyában – immár húsz éve fennálló alkotmányos mulasztás oly módon történő felszámolásáról, hogy az a regnáló kormány és szövetségesei pozícióját erősítse meg.

A Fidesz úgy jut 13 pluszmandátumhoz, hogy azokat nemzetiségieknek álcázza. A kisebbségek parlamenti képviselete elvben megoldódik, de e szabályozás nyíltan megszünteti a pluralizmust, és a vazallusi, hűbéri politikát erősíti, egypártrendszerűvé téve a roma közéletet. Legalább ekkora probléma, hogy a tervezett metódus merőben új és rossz helyzetet teremt, amikor arra kényszeríti a cigány embereket is –a többi nemzetiség mellett –, hogy magyar és nemzetiségi identitásukat megversenyeztessék, hiszen, aki nemzetiségi listára szavaz, az nem szavazhat pártlistára.

A roma mozgalmakban sokak által vallott tétel, miszerint: „amennyire vagyok cigány, ugyanannyira vagyok magyar, és amennyire vagyok magyar, ugyanannyira vagyok cigány”, súlyos belső ütközéshez vezet. Én személyesen például teljes jogú magyar állampolgárként fenntartom magamnak a jogot, hogy mind az egyéni jelöltek, mind a pártlisták alapján szavazzak, és beleszóljak a társadalom közös ügyeibe. E helyzetből fakadóan egyetlen döntést hozhatok: nem szavazok a nemzetiségi listára, amelyet már úgy is eldöntöttek előre és nélkülem.

Vannak ennek a paternalista politikának hagyományai nálunk! Az első szabad választás óta él a meggyőződés a politikai szereplőkben, hogy a cigányok felé nem érdemes politizálni, mert úgysem szavaznak. Ez a tétel egyetlen dologra alkalmas, arra, hogy a politika felmentse önmagát a cigányok ügyében és érdekében tanúsított tétlen magatartása vagy mulasztása miatt. Ezt az önfelmentő alapállást az sem tudta érdemben befolyásolni, hogy Ladányi János kutatásai igazolták: a romák a társadalmi átlaggal közel azonos arányban mutatnak választási hajlandóságot, és a társadalmi átlagnak és hangulatnak megfelelően szavaznak politikai szimpátiájuk alapján balra is, jobbra is.

A politikai kampányok a cigányokat mindig is politikai degeneráltaknak tekintették, hiszen az összes nekik szóló olcsó ígéret – valamennyi párt részéről – kimerült a vakításban, a sztereotípiákat megerősítő ajánlatokban. A status quo megváltoztatásának, a valódi társadalmi emancipáció feltételei megteremtésének soha nem mertek, és ami talán fontosabb, soha nem akartak nekifogni a pártok. Mindannyiszor legyőzte a rövid távú, politikai haszonleső magatartás azt a felelős politikusi hozzáállást, amely képes a társadalom hosszú távú közös érdekei mentén népszerűtlen strukturális átalakításokra és reformokra és ennek mentén a romák társadalmi emancipációjának megteremtésére.

Kevéssé leplezett, masszív tudatosság és számítás van a kormány részéről a regisztrációs rendszer bevezetésében. Jelentősen megnehezítik egy fontos alapjog gyakorlását. Látszólag „technikai” dologról van szó, de azért nem kell oly sokat gondolkodni, hogy meglássuk, itt a hatalmat gyakorlók akarnak válogatni az állampolgárok között, ahelyett, hogy az állampolgárok válogatnának a pártok között. E döntés ráadásul villámgyorsan osztja a társadalmat a választás aktusában való részvétel lehetősége szerint érdemesekre és érdemtelenekre.

Márpedig a társadalmi, állampolgári egyenlőség alappillére, hogy iskolázottságtól, vagyoni, jövedelmi és származási helyzettől függetlenül valamennyien részt vehetünk társadalmi kérdések eldöntésében, például a szavazás útján. A regisztráció így nem értékelhető másként, mint jelentős létszámú csoportoknak ebből az egyenlőségből való kizárásaként. Persze könnyebb a politikai versengés és meggyőzés helyett a kizárást választani.

A regisztráció szorgalmazói gyakorlatilag a tűzön-vízen át párthűséget mutató biztos választókra építik terveiket, megfeledkezve arról, hogy nem nekem, állampolgárnak kell hűnek lennem, hanem az ő dolguk, hogy meggyőzzenek engem saját álláspontjuk igazáról, akár az utolsó pillanatban is. Jogom van arra, akár az utolsó pillanatig is, hogy eldöntsem, akarok-e részt venni a választáson vagy sem!

A választási regisztráció bevezetése ezért egy új, igen nehéz feladat elé állít mindannyiunkat: a regisztráció okozta károkkal és hátrányokkal szembeni küzdelem elé. A roma emberek és közösségek körében a részvétel, a regisztráció megszervezése csak széles körű együttműködésben képzelhető el, szekértáboroktól függetlenül! A helyzet új és nehéz fejezetet nyit a roma emancipációs törekvésekben, hiszen a regisztráció útján az alacsony státusú, gyengébb érdekérvényesítő képességű egyének és csoportok és a roma közösségek politikai leértékelése történik.

A 2011. évi népszámlálás során megvalósított Ide tartozunk! roma civil kampánynak az volt a célja, hogy a roma identitás méltósággal megélhető legyen, a romák számáról valódi adat szülessen, láthatóvá váljunk. A regisztráció mentén most az a tét, hogy ne veszítsük el választói jogunkat! A tíz évvel ezelőtti roma jelmondat így ma különösen fontossá válik: „Roma vagyok, magyar választópolgár!”

A szerző az Ide tartozunk! – Roma Közösségi Hálózat képviselője