Ennek meghiúsulása a Fidesz hatalmon maradását idézné elő. Az együttműködés megvalósításához háttérbe kell szorítani a meglévő nézetkülönbségeket (azt, hogy az egyes pártok és civil szervezetek kikkel kívánnak vagy nem kívánnak együttműködni), a külön pártérdekeket, valamint nem utolsósorban a személyi ellenérzéseket, ellentéteket. A demokratikus erők együttműködése megvalósításának jelentős eseménye volt az október 23-i több tízezres tüntetés, azon különösen Bajnai Gordon fellépése.

E tüntetésen azonban disszonáns, az együttműködést kirekesztő jellegű feltételekhez kötő kijelentések is elhangzottak. Részben emiatt az egyes pártok, politikusok fenntartásokkal, felemás érzelmekkel értelmezték és értékelték a tüntetésen történteket. Az ezzel kapcsolatos problémák tisztázása érdekében néhány körülményre szeretném felhívni a figyelmet. Először is azt kell megemlíteni, hogy a 2014-es választásokon magától értetődően pártok (és nem mozgalmak) vesznek részt.

A demokratikus pártok közül a legnagyobb szervezeti erőt az MSZP jelenti, amely a 2010. évi választásokhoz képest több mint 50%-kal növelte támogatottságát, népszerűsége a biztos pártválasztók körében a Szonda Ipsos legutóbbi felmérése szerint 33%. Az MSZP további erősödése, politikai súlyának növekedése ellenére – e párt egyes köreinek túlzott önbizalmától eltérően – sem lehet képes egymaga, a választásokat megnyerve a kormány leváltására; ez csak a többi demokratikus erővel együttműködve valósítható meg.

Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a választások megnyerése – akár tetszik ez egyeseknek, akár nem – az MSZP nélkül sem lehetséges. A többi demokratikus párt, az LMP és a DK támogatottsága jóval kisebb. Ezért rendkívül fontos, hogy az idővel párttá váló civil szervezetek – a Haza és Haladás Egyesület, a Milla, a Magyar Szolidaritás Mozgalom stb. – számottevő mértékben növeljék a demokratikus tábor erejét. Ennek mértéke azonban nem prognosztizálható, és kétséges, hogy e pártok elérnék majd az országgyűlésbe kerüléshez szükséges 5%-ot.

Ezért a legcélszerűbb szervezeti megoldás az lenne, ha az LMP, a DK és a párttá váló civil szervezetek pártszövetséget alakítanának (és nem az egyes pártokat beolvasztó külön választási pártot hoznának létre). E pártszövetség – amelyben az egyes pártok teljes mértékben megtartanák önállóságukat – szervezetileg nem kapcsolódna az MSZP-hez. A pártszövetség a 2014. évi választásokon természetesen önállóan venne részt, az egyéni képviselők választása során – amely döntően befolyásolja a választási eredmények alakulását – a pártszövetségnek és az MSZP-nek azonban közös jelöltek állításában kellene megállapodniuk.

A demokratikus ellenzéki erők választási együttműködésének megvalósítása nem kampányfeladat, hanem hosszabb, legalább nyolc hónapos folyamat, a türelmetlen siettetés nem indokolt és nem is célszerű. Addig – a prekoncepciókat és az előítéleteket mellőzve – tisztázni lehetne az együttműködéssel kapcsolatos véleménykülönbségeket, és meg kellene vitatni a kívánatos konszenzusra törekedve a pártok politikai céljait, formálódó programjait. A választási együttműködésre vonatkozó megállapodásra, az egyes választókerületekben induló közös jelöltek kiválasztására, valamint a miniszterelnök-jelöltmegnevezésére csak ezt követően, 2013 szeptemberében kerülne sor.

A szerző történész