Egy régi mondás szerint rendben van, hogy az úszómedencébe mindenki belepisil, de a trambulinról azért mégsem illik. Márpedig valami hasonlóra készül a kormányerő, amikor a versenytörvény kartellezési szabályain akar lazítani. A mezőgazdasági szervezetek által létrehozott megállapodás nem minősülne versenyhivatali eljárás alá vonható piactorzító összefogásnak. A javaslat a folyamatban levő ügyekre is kiterjesztené a módosítás hatályát, ezért sokan dinnyepasszusként emlegetik. Tudható: mereven ellentétes az uniós versenyjoggal.

Hogy ilyen módosításra készülne a kormányerő, azt a szaktárcák korábban közleményben cáfolták. Formailag valóban nem is ott készült, hanem jött a szokott megkerülős csel: Pócs János fideszes képviselő nevén fut az előterjesztés. A hatalomnál az verte ki a biztosítékot, hogy a versenyhivatal vizsgálódni kezdett a kormányzat által erőteljesen „támogatott” nyári megállapodás ügyében, amely lényegében 99 forintos minimálárat határozott meg a kereskedőláncoknál a dinnyére. Erről Budai Gyula vidékfejlesztési államtitkár maga jelentette ki, hogy „kartelleztünk, igen”. A helyzet végül azzal oldódott meg, hogy miután kormányhivatal szervezte az ármegállapodást, eljárás nem indítható, a kabinet ugyanis nem piaci szereplő.

Vitathatatlan, hogy a hazai piac védelmére az agrártermékek esetén szükség van. Jogállamban erre három módszer ismeretes. 1. Törvényi korlátozás. Ezzel próbálkozik most a kormány, de könnyen kemény szankciókba futhatunk bele miatta. Az olyan országokkal szemben is korlátozottak a lehetőségeink, amelyekkel kétoldalú árucsere-egyezményt kötöttünk, például Oroszországgal. 2. A meglévő hatósági rendszer használata, vagyis nagyon megvizsgálunk minden beérkező tételt, lassítva az áruk beáramlását. Uniós partnereink szívesen élnek ezzel velünk szemben is. Nekünk viszont nincs megfelelő vizsgálati kapacitásunk, a két éve bevezetett másodlagos importellenőrzés sem csökkentette az importáruk arányát a hazai pultokon. 3. A hazai termelés és értékesítés szervezettségének erősítése – ehhez még támogatást is ad az EU.

Nehezen érthető, miért nem ez utóbbi verziót választja a kormány. Ehelyett aprózná (kisgazdálkodó „földművesek” és „élelmiszer-kézművesek” világává tenné) a termelői kört, miközben integrációjukért semmit nem tesz. Dinnyeügy például nem lett volna az idén, ha egy a gazdák többségét képviselő szervezet tavasszal – nyilván kemény alkuban – megállapodik a nagy kereskedelmi láncokkal akár a hétről hétre leadott mennyiségeket és szabott árakat illetően is. Lenne akkor nagyobb rend, és nem kellene kormányzati segítséggel kartellezni. De sem erős gazdaszervezet, sem világos kormányzati elképzelés nincs – az emlegetett módosítás egyszerű kapkodás.

Pócs képviselő egyébként maga is dinnyetermelő és -kereskedő. A pillanatnyilag felesége nevén levő cég idén június 30-án nagy tételben vásárolt olasz importdinnyét.