A „kétharmados parlamenti forradalom” vezetett az alaptörvényhez, amellyel gránitszilárdságú alapot teremtettek – hangoztatta Orbán Viktor januárban, az új alkotmány hatálybalépésének másnapján. Szerinte „1990-ben elakadtunk félúton, nem jutottunk fel arra a magaslatra, ahonnan magabiztos kézzel berendezhettük volna Magyarországot”.

A „magabiztos kéz” most gyorsan munkához látott, hogy be-, illetve átrendezze az országot. Másfél év alatt tucatnyi alkalommal módosították a jobboldal által oly kevéssé tisztelt korábbi alkotmányt, ugyanakkor rendre születtek az új sarkalatos törvények, amelyekkel bebetonozták a Fidesz hatalmát. Mindezt megkoronázandó új alapörvény született.

Eljött tehát a „magabiztos kéz” alkotta szép új világ. Bizonyos sejtéseink azonban lehetnek arról, mit gondolnak a Fideszben a „gránitszilárdságú” alapokról. A pártnak a jogállamisághoz fűződő viszonyára már abból következtetni lehetett, ahogy az előző, mértékadó szakemberek szerint sem olyan nagyon rossz alkotmánnyal bánt. Ha politikai érdekei úgy kívánták, a Fidesz azonnal átszabta az alaptörvényt, nem egyszer csak azért, hogy olyan, korábban – nemcsak nálunk – megváltoztathatatlannak hitt, talán gránitba vésett szabályokat, mint a visszamenőleges jogalkotás tilalma, „alkotmányossá” tegyen.

Azután minden olyan szabályozást, amelynek kapcsán felvetődhetett, hogy az ellentétes valamilyen jogállami alapelvvel, az új alaptörvénybe, esetleg annak átmeneti rendelkezései közé emeltek be, így támadhatatlanná tették. Ha pedig valamiről megfeledkeztek volna, nincs baj, hiszen a „kétharmados parlamenti forradalom” még működik.

Az alaptörvény máig ismeretlen alkotóit dicséri, hogy szinte mindenre gondoltak. Némi slendriánságot legfeljebb annak kapcsán vethetünk a szemükre, hogy nem tisztázták az alaptörvény és az annak átmeneti rendelkezései közötti viszonyt. De amint valaki elkezdte feszegetni, hogy az átmeneti rendelkezések nem tekinthetők alkotmányerejűeknek, és ezért egyes passzusaikat az Alkotmánybíróság ízekre szedheti, gyorsan megszületetett az alaptörvény első módosítása.

Most meg a második, de erre a korrekcióra már nem a kodifikátorok hanyagsága miatt volt szükség. Senki nem gondolta ugyanis, hogy 2012 nyarán a kormányfő bejelenti: jön a választási regisztráció. Ami alkotmányossági szempontból szintén aggályos, és a Fidesz logikája szerint ezért, hogy baja ne essék, az alaptörvényben a helye.

Igaz, az eredeti módosító indítvány az alaptörvényben csak a feliratkozás lehetőségét teremtette meg, így a részletszabályok esetében az alkotmánybírák még vizsgálódhattak volna. Kissé bohózatba hajló módon, a módosítás módosításával ugyan, de javítottak, és most már „gránitszilárdságú alapon” nyugszik a feliratkozás intézménye is.

Ám nyilvánvaló, ha a Fidesz érdekei úgy kívánják, nem lesznek restek akár az alaptörvény jelentette egész gránitalapot is újabbra cserélni.