Kálmán Olga jól rejtett elképedésében osztozva figyeltem Kuncze Gábor agresszív válaszait a tévében. Egy alig ismert egyesület képviseletében nyilatkozta: eltévesztette a házszámot, aki róla azt hiszi, kérvényt fog benyújtani, hogy bejelentkezzen az Együtt 2014 együttműködésbe. Kuncze azért fakadt így ki, mert jelentkezésükre a szervezők azt válaszolták: megvizsgálják. Vagyis nem automatikus a felvétel.

FORRÁS: ATV

Kuncze úgy festett, mint aki benn maradt a régiben. Nyilván sok évnek kell eltelnie ahhoz, hogy ne úgy viszonyuljanak hozzá, mint a hatalom részeséhez, de azért volt már idő akklimatizálódni, megbarátkozni azzal: ma egy régi kapcsolati tőkéjére támaszkodó, szellemi kapacitását illetően komoly ember, politikai súlya azonban nem mérhető.

Érthető, hogy az egykori politikusnak az agyába tolul a vér, látván, hogy sikerre visznek fiatalok hatalmas bruszttal egy mozgalmat, majd arra vetemednek, hogy válogatnak a csatlakozni kívánók között. Ők, akik most veszettül dolgoznak valamiért. Amit a volt politikus igyekszik megtépázni. A sértett szemlélő státusában. A szavának azonban súlya van, s ezzel együtt neki felelőssége.

Politikai helyzetértékelő képessége azonban cserbenhagyta a volt politikust. Nem vette észre, hogy a Milla és az Együttműködés 2014 azokat kívánja megszólítani, akik elfordultak a 2010 előtti balliberális politikától, amelynek egyik emblematikus alakja éppen ő volt? Politikusnak lenni nyilván ugyanolyan, mint úszni, biciklizni tudni: ha az ember évekig nem csinálja, akkor sem felejti el, hogyan kell. Kuncze mégis ruhástul vett egy fejest. Elfelejtette, hogy Magyarország 2010-ben elküldte azt a pártot, amelynek évtizedekig volt meghatározó személyisége. Nem azért, mert nem a legszórakoztatóbb, és nem azért, mert nem az egyik legfelkészültebb politikus volt, hanem azért, mert ezt a pártot megette az idő. Volt két évtized, míg a csúcsról a semmibe tornázták.

Nem ismerem a belső torzsalkodásokat, amelyek felőrölték az SZDSZ-t – a nyomozó újságírókat nem szeretik a pártok körül. De hogy volt viszály elég, az nyilvánvaló.

Ahogy annak idején a „Strabag Demokraták Szövetsége” felőli érdeklődésemet elhárította, politikusi rátermettségről tett tanúságot. Mint annyiszor. Szellemesen bújt át a léc alatt. Mi mást tehetett volna pártelnökként? Az csak Pető Ivánnak ment a mára mosolyogtatóan kicsiny tétben folyt Tocsik-ügyben, hogy azt mondja, lemondok – ha nem tudtam róla, azért, ha tudtam róla, azért.

Arrogánsnak kell lennie egy politikusnak? De Kuncze ma nem politikus. Remek műsorvezető. E minőségében okkal őrizte meg a legfelkészültebb szakértők bizalmát, a szellemi krém bármikor boldogan áll felkészült kérdései elé. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy van visszatérés számára a politikába. Sajnálatos. Mert őt lehetett szeretni. De ha most idő előtt igyekszik szétverni a várakozásokat csak azért, mert nem lehet a Milla soraiban, s mert nem tárt kapuk fogadják egyesületét, ha ezért a közvélemény bizakodó részében a fanyalgást hinti el, akkor csalódást fog okozni azoknak is, akik sokáig hatalomban tartották s csak a teljes szétesés után küldték el pártját. A liberalizmus velünk élő értékei ellenére.