Egyszer valaki azzal támadta az akkor éppen regnáló kormány pazarlását, hogy kiszámolta, hány lélegeztetőgépet lehetett volna venni az általuk elherdált pénzen. Idővel a lélegeztetőgépes számolással már azokat a demagóg felvetéseket gúnyolták, amelyek a racionális, de a hétköznapok felől nézve felfoghatatlanul nagy összegű költéseket próbálták lejáratni: például a kormányfő autójának árán milyen sok lélegeztetőgépet lehetne venni…

Most viszont ez a lebutított metafora váratlanul tárgyiasult, és jelentést kapott. A Matolcsy-tárca 400 millió forintot zárolna az Országos Mentőszolgálatnál. A „több pénzt az egészségügynek” ígéretétől a „nem megszorításban” a kormány odáig jutott, hogy már a mentőktől is elvenne. Mennyit? Csupán a kétszeresét annak, mint amennyit az IMF-ellenes médiakampányra költött el.

Másképp mondva, ha nem költött volna el a kormány 200 milliót egy abszurd pártpolitikai akcióra, akkor a mentőszolgálattól elvenni tervezett pénz fele meglenne. Ez bizony nagyon is összevethető. Egy költségvetés van, ha abban két hete volt pénz hirdetésre, akkor az lehetne akár a mentőké is. Az ilyen döntések mutatják meg egy kormány értékrendjét, nem a szónoklatok.

Más költekezéseket is lehet említeni az elmúlt napokból, amelyekből kiderül, mi a fontos a kormánynak. A miniszterelnök határozata alapján váratlanul 1,2 milliárd forintot kap a Piarista Rend Magyar Tartománya hitelfelvétel kiváltására és beruházás befejezésére. Háromszor annyit, mint amennyit a mentőszolgálattól elvennének. Annak ellenére, hogy az egyházak így is számos jogcímen kapnak igen tekintélyes összeget az adófizetők pénzéből.

Mielőtt valaki félreértené, a piaristáknál is biztosan jó célt szolgál ez a pénz. De azért szoktak kormányok normatív elosztási elvekre törekedni, többek között az egyház-finanszírozásban is, hogy igazságos, átlátható és konszenzusos megoldásokat találjanak. Más fontos szervezetnek is van problémás hitele, akár még egyházinak is, az állampolgárok sokaságáról nem is beszélve, valahogy világossá kellene tenni, hogy miért kap az egyikük segítséget, és miért nem kap a másik.

Egy hárommondatos kormányhatározatból ez nem derül ki. Ha pedig valami nem nyilvános szabályok szerint dől el, akkor óhatatlanul önkényesnek tűnik. Hátsó szándékokat is sejtet. A mentőszolgálat keretének csökkentése a rossz érzést csak erősíti. Ez így megy? Van egy elfogadott költségvetés, aztán egyszer csak az egyik legfontosabb közszolgáltatástól, amelynek biztonságos működésén emberéletek múlnak, pénzt vonnak el?

Ekkora baj van? De ha az van, akkor miért költ a kormány mégis olyan ügyekre, amelyek támogatása nem állami alapfeladat? A tűzzel játszik a kormány. Túl sokan éheznek ahhoz ebben az országban, hogy büntetlenül lehessen értelmetlen vagy csak kellően nem indokolt célokra pénzt fordítani. Az emberek jelentős része már nem lélegeztetőgépben, hanem kifliben számol.