Egy olyan országban, ahol a legmagasabb politika szintjén mindennapos a verbális agresszió, nem lehet elvárni, hogy az alsóbb traktusokat béke és türelem uralja. Indulatosak a gyerekek az iskolában, kötekednek az egymás sarkára lépő utasok a metrón, még a családokba is beszivárgott az agresszió. Mindenki keménykedik, mert azt látja, hallja és olvassa, hogy ebben nincs semmi rendkívüli. Ki-ki abba köt bele, aki éppen útjában van.

Tarlós István budapesti főpolgármester például Kálmán Olga műsorvezetővel keménykedett a minap, továbbá levelet írt szerkesztőségünkbe, melyben Szalai Annát fékevesztettnek nevezte. (Kolléganőnk ugyanis bírálta őt, és nem is egyszer.) Kósa Lajos debreceni polgármester ottani tudósítónkat, Kácsor Zsoltot szúrta ki magának. A máskor paprikajancsikról, kalandorokról és haszonlesőkről is nagy kedvvel elmélkedő Kósa (a Fidesz alelnöke) azt vágta fiatal kollégánk fejéhez, hogy ő a Szabad Nép jogutódjának pártújságírója. Ezzel is tanúbizonyságot adva arról, hogy a Fideszben kiérlelt hagyományai vannak a megalázás technikájának.

Ebben a kooordináta-rendszerben a nőket kotlóstyúknak nézik, a baloldaliakat genetikailag meghatározottan ártó lényeknek nevezik, a szegényeket meg olyannak, akik maguk tehetnek a sorsukról. Az örökké háborúra trenírozott „békeharcos” pártban az a szabály, hogy soha senkit egy percre sem szabad nyugton hagyni. Felajzott állapotban kell lenni, hogy bármikor mozgósíthatók legyenek, mert tele az ország külső és belső ellenséggel. A legjobb védekezés a kekeckedés. Ennek szerves része, hogy aki a nyilvánosságot képviseli, kérdezni mer vagy elmondja a véleményét, és még csak nem is dicsér, azt meg kell szégyeníteni. Most mit tegyünk? Legyünk agresszívak? Írjuk, hogy a közpénzen tartott Tarlós feljogosítva érzi magát arra, hogy egy televízió műsorvezetőjének szellemi képességeit minősítse, majd a Népszabadság-újságíró megfékezését indítványozza?

Köpjünk fel a levegőbe, álljunk alá, nézzünk a tükörbe (ahogy Kósa képzeli), és tűrjük, hogy a főurak újságírókat vegzálnak? Cikkezzünk arról, hogy ha valaki adásban így beszél Kálmán Olgával, vajon miket mondhat akkor, ha nincs bekapcsolva a mikrofon? Alkalmazzuk mi is a kötelezővé tett ingerlés módszerét, és elmélkedjünk arról, hogy az Új Színházat a nácik kezére játszó Tarlós, akinek Rogán már 2010-ben elküldte a selyemzsinórt, mégis a helyén, ahol persze eltűri a feje fölött Orbán Viktor unokaöccsét? Keménykedjünk? Alkalmazkodjunk az orbáni rendszer kihívásaihoz? És ennél már ne is vágyjunk többre?

A gazdasági nyomorúság és a kilátástalanság mellett sok elemzés szerint az agresszív politikai magatartás az egyik oka annak, hogy a 30 év alatti fiatalok több mint 50 (!) százaléka külföldre akar menni, s még az ötven felettiek 20 százaléka is azon tűnődik, hogy hátrahagyná az állandó lelki-idegi-fizikai felajzottsággal terhelt országot. Örökre búcsút intene a sok pökhendi kis- és nagykirálynak. Fékevesztettek lennénk? Valaki biztosan az. Vagy mi, vagy ők.

Tarlós István