Mégis ez a jogállami módja annak, hogy megállapítsák: az ország valaha volt legnagyobb környezeti katasztrófájáért ki a felelős. Az Orbán-kabinet nem tudott ellenállni a kísértésnek, és már az iszapömlés után egy hónappal határozatba foglalta mindazt, amiről a Fővárosi Törvényszék számos tárgyalási napot követően, több ezer oldalnyi dokumentum áttanulmányozása és seregnyi tanú meghallgatása után formált csak véleményt. Utólag persze akár arra is hivatkozhatnak a kormánytagok: a tisztánlátásukat igazolja, hogy előre megjósolták a későbbi bírói verdiktet. Reméljük azonban, hogy a törvényszéki döntésből lehet precedens, és nem abból, hogy a kormányzat előre megmondja, ki a felelős – és ezzel akarva, akaratlanul nyomást gyakorol az igazságszolgáltatásra.

Más probléma is van azzal, hogy a politikusok beavatkoztak a katasztrófa felelőseinek megnevezésébe. Mintha kissé önkényesen és szűklátókörűen törtek volna pálcát a vélt vétkesek fölött. Mivel kizárólag az ajkai gyárkapun belül kutakodtak, nem csoda, hogy szem elől tévesztették a szétrobbant gát helyének kiválasztóit, tervezőit, építőit, az engedélyeket kiadó és az üzemet ellenőrző hatóságok embereit.

Ahol pedig az illetékesek fél szemmel folyton a kormányzati akaratot vizslatják, fertőzővé válhat a feledékenység. Jelenleg úgy áll, hogy kizárólag a Mal felel a károkért. Ez még akkor is így van, ha a büntetőbíróság esetleg nem ítél el senkit a cég vádlott alkalmazottjai közül.