Az IMF „zokon vehette” a kormányzati hirdetéseket és a gerjesztett valutaalap-ellenes hangulatot. A Fideszben Lázár után szabadon ezt úgy mondják: a valutaalap „nem siet vissza a pénzéért”. Vagyis távolabb kerültünk a máskor biztonsági védőhálóként emlegetett IMF/EU-hiteltől.

Csak frusztrált lelkiállapotból tűnhet úgy, hogy az IMF bármit is zokon vett. Azok után, ahogyan a hirdetéseknek maga a kormányfő adott nyomatékot ünnepi beszédében, az IMF lépése nagyon is racionális. Orbán a világgazdaság s abban Magyarország pozíciójának ismertetésére bő öt percben vállalkozott. Ezalatt a világképe is kirajzolódott, s e szerint, amikor 2008-ban egy amerikai pénzóriás összeomlott, kiderült, hogy a nyugati világ gazdasága, amelyhez immár mi is tartozunk, nem a saját lábán áll, nem a becsületes munkára épül, hanem a pénz világbirodalmának hitelzsinórján függ... A rendszert nem az igazságosság vezérli, márpedig „hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni”.

Folytatta: „Bár szeretnénk a tengelytörést szenvedett európai életet visszaállítani, tudjuk, oda már nincs visszaút. Európa a feje búbjáig eladósodott, drágán termel, és saját dogmái kötik gúzsba...” Európa még nem döntötte el, hogy az adósrabszolgaság, a szabadság, az anarchia vagy a kiszámítható jövő útjára lép, Brüsszelben még mindig nem tudják, hogy merre van a kiút, „sokan az EU gazdaságának helyreállítása helyett inkább a megroggyant pénz- és bankkapitalizmust kívánják helyreállítani”.

Mi viszont elvárjuk a tiszteletet, s nem fogadjuk el, hogy 2012-ben még mindig a szocialista kormányok hibái miatt büntetnek minket. Az Orbán-kormány nyilván makulátlan, hiszen, mint állította, a pénzvilág ellenében elhárította a csődhelyzetet (amelyet Kósa Lajos forintdöntő tréfái után ő maga cáfolt 2010-ben), megvédte a nyugdíjakat és a béreket, megmentette a devizahiteles családok százezreit, és teremtett 200 ezer új munkahelyet is.

Gyorselemzésével Orbán végre színt vallott: az unió „pénzvilágát” nem tartja nagyra, szíve szerint más utat követne. Az EU és a „mi bankunk” hitelét persze felvenné, az adósrabszolgaság ellenére is... Mi pedig az ellentmondások feloldása s az egyes állítások igazság-féligazság-hazugság fiókokba helyezése után eltűnődhetünk, kik voltak a legújabb kori történelemben, akik a pénzkapitalizmust ilyen felhőtlen odaadással szidalmazták. A szovjet és a szocialista vezetők plusz a néhai Csurka István, aki mindezt fűszerezte „némi” cionizmusfóbiával.

Csodálkozik valaki az IMF és az EU politikai döntésén, hogy kivár? Hazugságokra, dogmákra, önámításra és megtévesztésre nem lehet sem államot, sem gazdaságot építeni. Igaz. Hogy ezekből melyik táplálta a beszédét, azt a miniszterelnök nyilván jól tudja, de arról megfeledkezhetett, hogy mindezekre politikát sem lehet építeni. Lehet, hogy ez a lecke még neki is hátravan?