Időnként összekenik ürülékkel.

Majd tisztességes cigány és nem cigány magyarok érkeznek, hogy lemossák a gyalázatot. És abban bíznak, többé nem jön értesítés, hogy megint menniük kell.

A magyarországi romák üldöztetéséről keveset tudunk, az áldozatok számáról eltérő becsléseket hallani. De azt egészen pontosan tudjuk, hogy pár éve rasszista ámokfutók Tatárszentgyörgyön megöltek egy kisfiút és egy édesapát. A sorozatgyilkosokat – mint más településeken is – egyetlen szempont vezérelte: cigányok legyenek, akikkel végeznek.

A tatárszentgyörgyi önkormányzat nem járult hozzá, hogy közterületen felállítsák azt a szobrot, amelyet történetesen egy német származású, nálunk élő művész, Alexander Schikowski készített az áldozatok emlékére.

Az indoklás: a helybéliek inkább szeretnék elfelejteni a tragédiát.

A kompozíció végül a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség templomának kertjébe került. Igazán méltó helye a főváros valamelyik frekventált pontján lenne, akár a Kossuth téren. Nem valószínű azonban, hogy az emlékmű áthelyezésére a közeljövőben sor kerül. Onnan mostanában inkább viszik és nem hozzák a szobrokat. Nagyszabású munkálatok kezdődtek. A magyar kormány szeretné helyreállítani a Kossuth teret – az 1944-es állapotoknak megfelelően.