Hova mész? – kérdezi az ágyban pihenő, álmosnak tetsző ifjú nő a felriadó fiatal férfit. Dolgozni – feleli az öltözködő kolléga, mire párja azzal kínálja meg: Minek? Hiszen már van diákhiteled.

Nyilván logikus a feltételezés, hogy a részletezett jelenetet rögzítő videó az úgynevezett munkaalapú társadalomért rajongó politikai aktivisták munkája. A kormányzati elöljárók emlékezetes beszédei nyomán még a sztorit is legyárthatjuk a képekhez: a romkocsmák félhomályában ötvenhat fokban is sálat viselő, szamócapálinkát vedelő bölcsészek az egzisztencializmust érintő vita fináléjában hajnal háromkor egymásba tekeredtek, hogy aztán reggel már arra jussanak, a munka helyett inkább kölcsönből dorbézolnak. Ám a valóság messze van ettől a forgatókönyvtől. E fenti jelenet ugyanis a televíziókban vetített diákhitelreklám. Értsd: állami forintokból készült hirdetés, amelynek üzenete nem túl bonyolult. Ha van lóvé hitelből, akkor fölösleges a melóval vesződni. Főként ha az alternatívaként kínálkozó szabadidős elfoglaltság csöppet élménygazdagabbnak ígérkezik, mint, mondjuk, a gyorséttermi kiszolgálás.

Vagyis míg a kormány éppen Nincsen ingyenebéd! felkiáltással fosztogatja a szegényeket, lezárja a társadalmi mobilitás csatornáit, s mindenféle tartozás elleni háborúkat folytat, az illetékesek az új felsőoktatási rendszer emblémájaként bemutatott diákhitel-konstrukció reklámjában azzal házalnak: ne dolgozz, amíg akad hitel.

Előfordul az ilyesmi: minden kormány akkor csinál magából hülyét, amikor csak akar. A rossz kormány akkor is, amikor nem akar. Ezúttal az utóbbi eset tanúi lehetünk. Ilyenné válik ugyanis a rendszer, amelyből kiirtják az észt, a tehetséget, az autonómiát, de tökélyre fejlesztik a szervilizmust. Ennek köszönhető, hogy a reklámügynökségeknek és a hirdetésnek zöld utat engedő kollégáknak még arról sincs fogalmuk, hogy mit is beszél a főnök, azaz mit kellene képviselniük. Föl sem fogták, hogy éppen az erkölcsök tengerében fürdőzünk a gumikacsánkkal, mi nem engedünk, inkább teljesítünk, minden IMF-est tüdőn fejelünk, s a hullámvasúton és strandröplabdázás közben éppúgy munkaalapon gondolkodunk, mint rozéfröccs készítésekor a házibuli harmadik órájában.

És a KDNP-s oktatási szakállamtitkárság ideológiailag túlképzett potentátjai már most elmélkedhetnek, mit rontottak el. Merthogy az állami hirdetés sokkal inkább a Munka helyett szórakozz a barátnőddel! üzeneten építkezik, semmint a munka után az asszony főztjét fogyaszd el, az után pedig a népességgyarapodás érdekében teljesítsd állampolgári kötelességed paraboláján. Akármi volt is a szándék, a hirdetés az adósságellenes, de munkaalapú társadalmat építő kormány kereszténydemokrata részlegének diákhitelét a pihenésbázisú (rosszindulatú változat: szexalapú) hiteltársadalom ötletével adja el.