Olyan hangosan kiabálva drukkolt hétfőn este mellettem az egyik lakótársam a harmadik, és egyben utolsó elnökjelölti vita közben, hogy néha nem is hallottam, Barack Obama és Mitt Romney éppen miről is beszél. Ha nem tetszett neki valami, válogatott szidalmakat szórt a képernyő felé, ha pedig kedvére való, kemény vagy humoros kijelentés hangzott el az általa támogatott jelölttől, még tapsolt is.

Nem állítom, hogy az Egyesült Államok teljes lakossága ugyanilyen lelkesen izgulta végig (a felmérések szerint) azért nem túl sokakat érdeklő, ugyanis külpolitikai témákra fókuszáló, vitát hétfőn este. Ám tény az is, hogy az elnök- és alelnökjelölti viták egyfajta látványsporttá nőtték ki magukat itt. A csapatok hosszan készülnek, hangolnak a meccs előtt, a hírcsatornák és az újságok pedig órákon, illetve oldalakon keresztül elemzik az esélyeket és a feltételezhetően nyerő taktikákat. Az összecsapás (mit ad isten!) másfél órájában pedig – az élő közvetítést a tévén követve – a szurkolótáborok minden cselt, kemény szerelést, gólt és ügyes védést megéljeneznek. A végén pedig már mindenkit csak az az egy érdekel, hogy ki nyert és mennyivel?

Sokan megállapították már: nem azért nézik kimagaslóan sokan az elnökjelölti vitákat (idén mindegyiket körülbelül 60-70 millióan), mert még nem döntötték el, kire szavaznak. Hanem azért, mert van olyan jó, mint bármilyen más tévés dráma, valóságshow vagy meccs. Ez persze ki is üresíti, felszínessé is teszi a műfajt. Gyors és könnyen érthető, egymondatos üzenetekre van szükség, amelyeket utána hetekig ismételhetnek az újságok és a tévé, akár kontextusból kiragadva is. Ráadásul a lecsupaszított mondanivalónál talán még többet is számítanak a külsőségek, a stílusjegyek. Ki tűnik keménynek, ki gyengének? Ki izzad? Ki mosolyog és ki tűnik úgy, mintha unatkozna? A viták elsődlegesen „szórakoztatóipari” szerepét bizonyítja az is, hogy hacsak valamelyik jelölt nem követ el hatalmas hibát, nem igazán befolyásolják a választás végeredményét.

Úgy tűnik, az idén egy fontos szerepe mégis volt a három vitának: újra életre keltette Mitt Romney kampányát. Idén az első vitában Barack Obama elnök a szakértők és a nézők egybehangzó véleménye szerint is lesújtó teljesítményt nyújtott. A második és a harmadik vitában javított, váratlan hevességgel támadta kihívóját, ám ez már egy szempontból késő volt. A szeptemberben még a vereség felé sodródó Romney az első vitában bebizonyította a nézőknek, hogy őt is elnöknek való anyagból faragták. A tévévita biztosította hatalmas nyilvánosságot pedig arra használta, hogy a konzervatív jobboldalról visszaoldalazzon a politikai középre, így kevésbé „ijesztő” színben tűnjön fel a bizonytalan szavazók előtt. A meccs állásán nem fordított, de behozta hátrányát – a verseny ismét nyitott.

Tisztul a kép