Aligha van még egy ország a világon, amelynek nemzeti ünnepén egy időben és egymás ellen tüntetnek hatalmas tömegek, de még a mellékdemonstráció is többezres. Nem egyszer, nem kétszer történik ez. Ismét kiderült, hogy ez a nemzet politikai értelemben már alig foglalható egy keretbe. Legalábbis az utcán érzékelhető módon nem.

A jövőjéről, azt reméltük, megtudhatunk most valamit. Így marad, vagy változik, s akik ez utóbbit szeretnék, hogyan gondolják?

Bajnai Gordon, két és fél év után visszalépve a direkt nyilvánosságba, kijelentette, hogy újra politikusnak tekinti magát, majd rögtön azt is, hogy a Szolidaritással és a Millával szövetkeznek, de nem új pártot alapítanak, hanem összefogást. Ez az Együtt 2014, amely bár egy választási dátumot jelöl a nevében, mégsem párt. Az most nem derült ki, hogy ez a politikai ernyő kiket, milyen módon gyűjthet választási szövetséggé. Talán pontosan még a létrehozói sem tudják. Az idő dönti el, mivé lehet, kik állnak alá.

A miniszterelnök kevésbé rejtélyes. Orbán Viktor a totális társadalmi tanácstalanságban, a folyamatos gazdasági vesszőfutásban is szilárdan tartja azt a pozíciót, amire nagy közönsége van. Váltott ellenfelekkel harcol a nemzet nevében. Olyanokkal küzd, akik amíg csak nem szól nekik, nem is tudnak e harcról. Most a baloldal kezében látta az ’56-ot szétlövő fegyvereket, és a szerinte haldokló Európát tekinti kegyetlenül ránk rontó hatalomnak.

Valaki mindig van szemközt. A közönségének ez tetszik, neki pedig hasznot hajt – együtt nyerésben vannak. Mindenki más kárára. Előbbi megállapításig eljutott a Milla-csapat is. A továbblépés módja tegnap még nem vált világossá.