Ma viszont már valamennyi parlamenti párt a diszkriminációt pártolja, az EU szellemét és lényegét nem képviseli senki. Senki sem védelmezi a Magyarország által is összpárti egyetértéssel elfogadott EU-alapszerződést, amely szerint nem lehet korlátozni az állampolgárság alapján magánszemélyek és társaságok tulajdonszerzését. A vezérszónokok csak azon vitatkoznak, alkalmas-e a tervezet a külföldiek biztonságos kizárására. Idáig züllöttünk másfél évtized alatt.

A földtörvény kommunikációja a sunyiság apoteózisa. A gyakorlatban lehetetlenné tenni annak az elvnek az érvényesülését, melyet színleg elfogadunk és rögzítünk – ez lenne a nemes és patrióta cél. Pontosan ez az a logika, amellyel a sztálinista alkotmányokat írták. Úgy rögzítették bennük az alapvető jogainkat, hogy a gyakorlatban semmiképp se érvényesülhessenek. Senki ne legyen biztos benne, hogy a folyamatos magyarországi „alaptörvénykezés” nem ebbe az irányba tart. Senki ne higgye, hogy nincs összefüggés aközött, ahogy az uniós állampolgárok jogait gyakorolhatatlanná teszik, és aközött, ahogy a mieinket igyekeznek azzá tenni.

Az unióban nem a magyar kormány a sunyiság úttörője. A magyar kormány a jogállam lebontásának az úttörője, és ebből következik, hogy minden területen az EU-ban fellelhető legrosszabb gyakorlatokat tekinti követendőnek. S nem, mondjuk, az angolszász államokét, ahol a termőföldpiac olyan szabad, amilyennek mindenhol lennie kellene.

S mi ennek a konszenzuális jogtiprásnak a tétje? Az, hogy minél kevesebbet érjen hazánk szép, termékeny földje! A fideszes vezérszónok azzal riogat, hogy a külföldiek „nagy erőkkel” akarnak majd „jó adottságokkal bíró” magyar földeket venni. Mi tehát a veszély? Hogy megjelenik egy erős, fizetőképes kereslet? Mi a fenétől menne föl a magyar föld ára, ha nem ettől? És mitől lehet a magyar föld a spekuláció tárgya? Természetesen attól, hogy sokkal olcsóbb, mint a potenciális értéke. (És most még sokkal olcsóbb lesz, mert miközben a keresletet leszűkítik, a kínálatot a nagyüzemek szétverésével mesterségesen felduzzasztják.) És mitől ér a magyar föld sokkal kevesebbet, mint amennyit érhetne? Attól, hogy nem lehet vele szabadabban és hatékonyabban gazdálkodni. Azért nem, mert a forgalmát, a tulajdonosok lehetőségeit brutálisan korlátozzák, mert mindent megtesznek azért, hogy a tőkeerős, versenyképes szereplőket kiszorítsák, a helyzetüket bizonytalanná és kiszámíthatatlanná tegyék, mert a versenyképességet, tehát a föld értékét meghatározó haszontermelő képességet alárendelik mindenféle ideologikus szempontnak, mint a rendszerváltás előtti különféle átkosokban. Attól kódultunk évszázadokon át.

A kormány szerint eldőlt az „ezeréves kérdés”. Nem először. Először a kommunisták és szövetségeseik hirdették ki ezt az eldőlést az 1945–47-es földreform idején. A földosztásnak pillanatokon belül a magángazdálkodás brutális fölszámolása lett a vége.

Aki magángazdálkodni akar, sose bízzon etatista rezsimekben.