Matolcsy György néhány héten belül immáron a második megszorítócsomagot jelentette be. A kettőnek együtt 764 milliárd forint az értéke, gazdasági és társadalmi hatásai pedig beláthatatlanok, hiszen nagyon is beláthatók. Szinte elképzelhetetlenné válik a gazdasági növekedés, a vállalkozások sírját már megásatták, most belé is temetik őket, biztos, ami biztos. 

Az előző csomagban bejelentett segélyplafonnal azokat, akiknek egyébként sincs már semmijük, még ettől a semmitől is megfosztották, maguk válnak így semmivé, akár éhen is halhatnak. Azok a középosztály alsó peremén élők pedig, akik azt hitték, hogy talán van esélyük megkapaszkodni, kijózanodhatnak. Köztük a tanárok, akik nem kapnak béremelést, még ha Orbán Viktor a csomag bejelentése után egy héttel azt mondta is, hogy ő lát erre esélyt a jövő évben. Ép ésszel: nincs esély. Október közepe van, és Matolcsy György pár héten belül két súlyos megszorítócsomagot jelentett be.

Ebből adódik néhány következtetés. Az első: ha Matolcsy György és főnöke nem tudta már az első csomag kialakításakor, hogy kell majd egy újabb, akkor nem tudnak számolni. A második: meglehet, bármenyire álcázza is ezt a képességét, Matolcsy tud számolni, és fölmérte azt is, hogy kell egy újabb csomag, csakhogy ezt eltitkolta Orbán Viktor elől is. Így fordulhatott elő, hogy a miniszterelnök az első csomag bejelentése után egy héttel a jövő évi, ép ésszel kivitelezhetetlennek tűnő béremelés esélyével nyugtatgathatta a tanárokat. A harmadik lehetőség: Matolcsy György pontosan tudta, hogy kell majd egy újabb csomag, és tudta Orbán Viktor is, aki e második csomag ismeretében nyugtatgatta a tanárokat. Meglehet azért, mert elment az ép eszük, és az EU-ra hivatkozva a bankok további sarcolásából akarnak bért emelni, de akkor tényleg a nyakunkon a katasztrófa. Ha meg nem így van, akkor csak tovább hazudik a pedagógusoknak, s ebben az esetben Magyarország miniszterelnöke bízvást nevezhető cinikusnak. Olyan embernek, aki szívósan araszolgat előre valamiféle megfoghatatlan cél felé, nem ismerve sem Istent, sem embert, azt a látszatot keltve, hogy egyszer a gyarmatosító IMF-fel, másszor a gaz EU-val, végül mindkettővel, sőt az egész világgal vív, holott saját, végzetesen elrontott politikájának terhét nyögi minden pillanatban: hol a pedagógusbérek ígéretét kell fenntartania, hol a bankároknak lejtett pávatánc képzetét, hol pedig annak látszatát, hogy tudja, mi történik körülötte, biztos kézzel irányítja az eseményeket.

Nem irányítja. A politikai okokból gerjesztett szabadságharc minden erőt kiszívott a gazdaságból. Eközben a kormány ragaszkodik Orbán társadalomképéhez, aminek csak két végpontját tudja kialakítani: a gazdagokat támogatja, a szegényeket kitaszítja. A kettő közötti űr már csak kommunikációs terep.

Orbán Viktorra lassan ráomlik saját kormányzása. De mi maradunk a romok alatt.