A franciaországi változások inkább egy kulturális és ízlésfordulatot jeleznek eddig, mint paradigmaváltást a gazdasági és belpolitikában. Lengyelországban, ahol Donald Tusk jobboldali liberális pártja viszonylag jól menedzseli az országot, a közvéleménykutatások szerint mégis felülkerekedett a nacionalista keresztény jobboldal. Pedig aligha van jobb ajánlata az ország gazdaságának fejlesztésére, a jólét növelésére. Németországban is sorra veszít tartományokat a kereszténydemokrata CDU. Pedig ez az ország továbbra is az EU motorja. És Csehországban is győztek a baloldaliak. Baloldaliak? Például a megreformálatlannak nevezett kommunisták is. Feltehetően nem társadalomépítési (restaurációs) programjuk ragadta el a szavazókat. A polgári pártok (és a szociáldemokraták!) korrupciós züllöttsége miatti és a válságszavazatokat gyűjtötték be.

Azt gondolom, hogy a világban mindenképpen változások érlelődnek. Nem úgy, ahogy azt Orbán Viktor rémálmodja. Ő a válságot csak formálisan kezeli, rossz helyen takarékoskodik. Munkaalapú társadalomról beszél, de zsellérmunka-alapú államfeudalizmust valósít meg. Rövidlátásának bizonyítéka, hogy elzárja a felemelkedéstől azokat, akik pár év múlva az ország fő erejét adhatnák. Nincs az ő víziójában esély a kiemelkedésre, legfeljebb arra, hogy a szegényeket történelmi egyházak vasárnapi iskoláiban oktassák. Mire is? Ami a legnagyobb baj, az az, hogy tíz év múlva hiányzik majd az értelmiség. Azok a fiatalok, akiket a szüleik most küldenek külföldre.

A fordulatok oka a legtöbb országban a globális válság rossz, értetlen menedzselése lehet. A hatalomból kitessékelt kormányok szinte mindegyikére jellemző az arrogancia, a „csak én tudom a megoldást” gőgje. A lengő inga elsöpri őket, bármilyen pártcsaládba tartozzanak is. Azok az országok maradnak fenn, amelyek vonzzák az értelmet, a fiatalokat. A válság a fejlett társadalmak strukturális gondjai miatt van. A londoni The Economist legutóbbi száma azzal foglalkozik, hogyan lehet a növekedést megtartva küzdeni a társadalmi egyenlőtlenségek ellen. Szelektív eljárásokat javasolnak. Másféle adóreformot a fejlett országoknak, mint a fejlődőknek. A szociálisan hátrányban lévők nem süllyedhetnek mélyebbre – állítja a véleményformáló lap. Az eddigi megoldások, nevezzék őket akár „washingtoni konszenzusnak” vagy unortodox gazdaságpolitikának, alkalmatlanok. Ezt jelzi a sok kormányváltás.