Nocsak. A miniszterelnök felesége szerint álmodoznunk is fölösleges jólétről, fellendülésről és hasonlókról. Lévai Anikó az Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagyköveteként arról beszélt egy rendezvényen, hogy gazdasági paradigmaváltás zajlik, és – idézzük a távirati iroda tudósítását – „az már csak illúzió, hogy egyre jobban fogunk élni”.

Lássuk be, ennél még az október 23-ra újból meghirdetett békemenet is vonzóbb perspektívát kínál. Mert választási lehetőséget ad. „Bizonyítsuk be, hogy van kitartásunk, inkább vállaljuk az átmeneti szegénységet, mint az örökös rabigát” – buzdítanak felhívásukban a szervezők. Dönthetünk tehát a nemzetek megsemmisítésére képes adósrabszolgaság és a szegénység között. Utóbbi összefogást és áldozatokat kíván, de így legalább kitörhetünk az adósság béklyójából. A békemenet szervezői ráadásul hangsúlyozottan átmenetinek tekintik a gazdasági szabadságharccal járó szegénységet, amely után felsejlik a szebb jövő. A felhők fölött mindig kék az ég.

Lévai Anikó ellenben esélyek nélküli, kiábrándító világot tár elénk. A fiatal nemzedékek egyre többet dolgoznak majd, miközben különböző okokból vissza kell fogniuk a fogyasztást. A kemény munka lesz a feltétele… Minek is? Annak, hogy – nyilván: a körülményekhez képest – kiegyensúlyozott legyen az életünk.

A miniszterelnök felesége régóta és sokat áldoz idejéből arra, hogy karitatív munkát végezzen jótékonysági szervezeteknél. Ismeri a Felcsúton kívüli valóságot is, tudja, hogy a miniszterelnök falujában, rokoni és baráti körében tapasztalt látványos gyarapodás nem általános tendencia. Lévai Anikó szavait komolyan kell venni.

Kár. Elképzeltük, ahogy a békemenet élén Bayer Zsolt és Bencsik András panyókára vetett szőrcsuhában, meztéláb vánszorog Széles Gábor nyomában, aki utolsó vajas kenyerének megmaradt morzsáit osztja szét a nép között. Tekintetük mégis derűs. Hisz a fideszes kormány jól jövedelmező kiszolgálása helyett végre szabadok, nem rabszolgái senkinek, legkevésbé az adósságnak…

Ideje volt tiszta házi páleszt önteni a pohárba, különbséget tenni az önként vállalt és a kényszerű szegénység között, egyszersmind kimondani, hogy Magyarországnak az utóbbi jut osztályrészül.

Más kérdés, hogy a tömeges felismerés már megszületett, külön figyelmeztetés nélkül is. Bármennyire hihetetlen, emberek milliói saját maguktól is észrevették, hogy folyamatosan és vészesen szegényednek. Régóta nem a jólétért küzdenek, hanem az életben maradásért. Menekülnek a nyomor elől. Akik még tehetik. Nem kell nógatni őket, keményen dolgoznak most is. Ha van hol.

Fölösleges kijózanító pofonokat osztogatni, semmi szükség rá, hogy visszafaragjunk a magyar nép túlzott optimizmusából. Ilyesminek nyoma sincs. A szocialisták (és liberálisok) kormányzása után tényleg meglévő illúzióktól a Fidesz sikeresen megszabadította az országot.

Az elmúlt két és fél év ehhez nem pusztán elég volt, hanem sok.

Élelmiszercsomagért álltak sorba kedden Miskolcon FOTÓ: KURUCZ ÁRPÁD