Ha valami, hát a föld nagyon is érdekli a kormánypártokat és az ellenzéket. Egészen addig, amíg az erről szóló, a földszabályozást átszabó törvényt el nem kezdi tárgyalni a parlament. Ennek vitája ugyanis szűk családi körben, jóformán csak a kötelező vezérszónokok részvételével zajlott tegnap az Országházban.

Hozzászokhattunk már, de mégis újra és újra lelombozó látni, hogy a parlamenti képviselőket a legkevésbé a törvények vitája érdekli. Ugyanerről napirend előtt, interpellációban, sajtótájékoztatón ezer örömmel beszélnek, de a jogszabályok nyílt megvitatását láthatóan kötelező feladatnak tartják csak, amelynek nincs már semmiféle tétje. Semmi nem az ülésteremben dől el, az ott folyó vita, a felszólalók érvei senkit nem befolyásolnak.

Figyelni nem erre, hanem a megfelelő pillanatban beadott módosító indítványokra kell. A magyar parlament ülésterme a demokrácia kiüresedett díszletévé vált, az ott a legalapvetőbb, legfontosabb törvényjavaslat kapcsán elhangzó felszólalásokat sem lehet vitának nevezni. Akik felszólalnak, pontosan tudják, hogy senkinek a véleményét, voksát nem fogják ezzel befolyásolni. Nem is nagyon van kiét, hiszen üresek a padsorok. Így csak az megy be, akinek kötelező feladata, hogy a demokratikus vitának legalább a látszata fennmaradhasson. De ők is tudják, hogy felszólalásuk csak a jegyzőkönyvnek szól.

Pedig itt éppen ezeréves vita végére tesznek pontot. Ezt egyenesen a szakminisztertől tudtuk meg. Azt pedig egy kereszténydemokrata képviselőtől, hogy nemcsak a hívő ember felelős a termőföldért, hanem minden ember. Okkal kérdezhetik a távol maradók: ezt megtudni üljenek be a vitára? Ennyi idő alatt már rég megírnak és lezsíroznak egy módosító indítványt.