Később láttam a tévében, nyilatkozott. Azt mondta, hogy majdnem megölte magát amiatt, mert az asztal németül nem asztal, s ezt nem tudta feldolgozni. Ma már nem hívják szerepelni, interjút is ritkán ad. „Csődöt mondtam mint újságíró, abba kellett hagynom, nekem is idegösszeomlásom volt, augusztus 19-én fizetés nélküli szabadságra mentem.” Ezt Mihancsik Zsófiának mondta egy rádióbeszélgetés során, amely könyvalakban is megjelent. A hivatkozott augusztus 19-e 1968-ban volt. A fizetés nélküli szabadság során megírta azokat a könyveket, amelyekért egy híján minden nemzetközi díjat elnyert. Eközben volt egy infarktusa, klinikai halál állapotába került, de újraélesztették. A sorsdöntő 1968 után 40 évvel, egy szeptemberi napon előadást tartott a jegybank monetáris tanácsa előtt.

Azt mondta, hogy a mai naptól kezdve másképp lesz. Pontosabban: „Így aztán akár szimulálunk, akár disszimulálunk, sem a kapitalista gazdálkodásba vetett bizalom globális deficitjén, sem a demokráciába vetett bizalom globális deficitjén nem csodálkozhatunk. Mától mindkettővel szemben realisztikusabb lesz a szemléletünk”. A Magyar Nemzeti Bank kiváló apparátusát használó monetáris tanács több tagja is furcsállta, az írói fantázia szüleményének tartotta a zárógondolatot. Pedig ez a szeptemberi nap 15-ére esett, arra a napra, amikor csődbe ment a Lehman Brothers. Talán neki volt igaza, talán csak el lehetne nevezni róla azt a vidéki kis utcát. Az egyik legfrissebb írásában azt írta: „A magyar társadalom fejlődése most ismét regressziós fázisába lépett”. Vajon ebben is igaza lenne? Optimistán remélem, hogy nem. Isten éltesse Nádas Pétert hetvenedik születésnapja alkalmából.

A szerző közgazdász