Megyesi Gusztáv: Magyar származású köztévé
Nem vagyunk rosszindulatúak, sőt csakis a lehető legtisztább szándékokat feltételezzük a köztévéről, ezért ezt a cikket is azzal kezdjük, hogy az állami televízió szívből gratulált Kertész Imre magyar írónak abból az alkalomból, hogy éppen tíz évvel ezelőtt nyerte el a Nobel-díjat.
Merthogy a köztévé sajtóosztálya tényleg ezt a választ adta a Népszabadság szerkesztőségének arra a kérdésére, hogy mi újság van ezzel a csütörtök esti tévéhíradós „Kertész Imre magyar származású író” formulával, amely a berlini Orbán–Kertész-találkozás aláfestő szövegeként elhangzott.
„Mi Kertész Imrét természetesen Nobel-díjas magyar írónak tartjuk” – írta megnyugtató módon a sajtóosztály, miután bejelentette, hogy időközben „a Hírigazgatóság korrigálta a tudósítói pontatlanságot”, egyúttal „kérték kollégájukat a pontosabb megfogalmazásra”.
Mármost ilyen esetben két eset lehetséges: az embert elkapja a hév, hogy erőteljes publicisztikát kanyarítva ezredszer is leírja, hogy lám, a sok zsidózás, hazaárulózás idevezet: a kollégák már zsigerből tagadnak ki nemkívánatos személyeket a nemzettestből, ésatöbbi, ésatöbbi, megvan ennek a jól bevált módja, csak egy kicsit unalmas már és terméketlen.
A másik magatartás némi odaadást s minimum egy irgalmas nővér türelmét feltételezi: nem ordibálni, hanem próbálni megfejteni, ugyan mi lehet ezeknek az embereknek a fejében, akik most éppen a közszolgálatot szolgálják. Másfél évvel ezelőtt még nyugodt lelkiismerettel és meggyőződéssel írhatta le az ember némi Moldova-parafrázisként, hogy a kétezer-tízes évek elejére a köztévénél (közrádiónál, MTI-nél) már csak a hülyék és a megszállottak maradtak.
Ezt akkor most korrigálnám: azóta elmentek a megszállottak is, és csak a hülyék maradtak, a szükséges és elvárható jellemhibával persze, de minden szinten. Ilyen ugyanis nincs. Ha a tudósító szóhasználatát, mármint hogy Kertész Imrének csak származása van, de nem magyar, mint főnökség mi magunk is evidenciaként kezeljük, akkor nem javítjuk ki, legfeljebb néhányan hisztériáznak majd, na bumm; a zsidózós magyar–izraeli futballmeccs után is letagadta az MTVA vezetősége, hogy kétféle képet sugároztak, egy zsidózósat és egy nem zsidózósat.
Lett belőle valami? Nem lett. Ez a származásozás ráadásul csak pontatlanság, mondhatni, nyelvbotlás, afféle gizike-gőzeke tévedés, ami előfordul a legjobb tudósítócsaládban is.
Ha viszont egy főnökség a tudósítói munka alappillérének tartja a pontosságot, akkor a pontatlan tudósítót a pontosabb megfogalmazásra ne kérje, hanem minimum utasítsa, de inkább a többi kolléga miheztartása végett rúgja valagba. Aztán majd persze titokban tüntesse ki, léptesse elő, nyeressen vele földbérleti pályázatot, hogy megint jól odamondott ezeknek, de ne a szakmát alázza meg, ráadásul a nyilvánosság előtt. Ez még akkor is elvárható, ha egyébiránt a mai közmédia teljesítménye és szakmai színvonala nem éri el még egy kerületi pártiroda kommunikációs nívóját sem.
Amivel nem azt akarjuk sugallni, hogy tessék újraértelmezni a közszolgálati televíziózás, rádiózás és hírkészítés lényegét, ennek ugyanis már rég nincsen semmi értelme. Épp elég gyönyörűség azt a hét közepén megjelent, végtelenül egyszerű hírt olvasni, miszerint „biztonsági őrök vezették ki az MTVA reggeli rádiós napindító értekezletéről Németh Miklós Attilát, az MTI hírműsorok tartalmáért felelős főszerkesztő-helyettesét”.
Igaz is: üssék agyon egymást.
A szerző az Élet és Irodalom munkatársa
