Zalán Eszter: Kedves békedíjasok!
Vegyes érzelmeket váltott ki a meglepő döntés, hogy az Európai Unió kapta a Nobel-békedíjat, amiért hozzájárult a béke és a demokrácia megerősítéséhez a kontinensen. Lehet fintorogni, hogy miért most, amikor látható, hogy a jelenlegi keretek között nem tud fennmaradni az unió, s olyan sok nemzetet ölel már fel, ami a működőképesség határait feszegeti. Igen, lehet például Srebrenicára mutogatni, hogy azt sem akadályozta meg az unió, sem Európa. De ahogy a Nobel-bizottság indoklásában is emlékeztet, jövőre Horvátország EU-tag lesz, és valamikor a tagjelölt Szerbia is. És köztük sem lesz többet háború.
Lehet fintorogni, mert az EU bürokráciája a lobbisták melegágya. És abban is van igazság, hogy az unió egy nagy neoliberális projekt, amelyben a szolidaritás sokszor margóra szorul. S gondolni kell a minden második munkanélküli görög és spanyol fiatalra, a legképzettebb európai generációra, amely valószínűleg mégis elkallódik. Nekik nem mond sokat, hogy az unió hozzájárult a kontinens békéjéhez, nekik ez az alaphelyzet. Ők inkább arra várják a választ, mi az unió célja most, hogy a béke megvalósult.
A Nobel-bizottságnak az volt az egyik célja, hogy emlékeztessen ebben a történelmi pillanatban, az EU egyedülálló érték, amelyet meg kell őrizni. Ez persze nem feltétlenül befolyásolja majd azoknak a vezetőknek a mindennapi döntéseit, akik a jövő héten összegyűlnek Brüsszelben, hogy az EU jövőjéről vitatkozzanak. Az eurózóna külön költségvetése, külön parlamentje már nem számít lázálomnak. S maradnak a hipokrita álláspontok is: mindenki a gazdasági növekedés beindításáról és munkahelyteremtésről beszél, illetve arról, hogy nem szabad az államadósságokat növelni, eközben a tagállamok jó része alig hajlandó többet betenni a közösbe, amiből aztán esetleg támogatni lehetne a kis- és középvállalkozásokat vagy netán a kutatás-fejlesztést.
A Nobel-bizottságnak volt egy másik célja is: emlékeztetni rá, hogy az unió alternatívája, a nacionalizmus, a szélsőségesség milyen poklokat teremtett már a kontinensen. Ezt meg kell érteniük az európai választóknak, még ha nemzeti politikusaiknak semmi kedvük sincs elmagyarázni. Közben Magyarország épp szabadságharcot vív az EU ellen, amely állítólag addig nem nyugszik, míg szolgaságba nem hajtja a magyarokat is.
Hogy a Nobel-békedíj is a baloldali összeesküvésnek a része lenne, azt mi sem bizonyítaná jobban, hogy Thorbjorn Jagland, a Nobel-bizottság vezetője egyben annak az Európa Tanácsnak a főtitkára, amely az Európai Bizottsággal karöltve sokadszorra is kérdőre vonja egyebek közt a magyar igazságügyi reform és médiaszabályozás európaiságát. Sebaj, az a lényeg, hogy az Orbán-kormánynak igaza, nekik meg Nobel-békedíjuk van. De aki mégsem ért egyet a szabadságharccal, az legyen büszke arra, hogy viszont európai, és immár Nobel-békedíjas!
