A frusztráció néha kitör még a legfegyelmezettebb brüsszeli bürokratákból is. Az eurócsoport pénzügyminisztereinek minapi ülése után az újságírók előtt fakadt ki Olli Rehn pénzügyi biztos, amikor arról faggatták, hogy esett-e szó az „örökölt eszközökről”, azazhogy a spanyol bankokat közvetlenül feltőkésítik-e az állandó pénzügyi mentőalapból, ha létrejön a közös pénzintézeti felügyelet, vagy inkább a júniusi csúcson született megállapodást felülíró friss német, holland és finn vélemény érvényesül, amely szerint a múltban keletkezett problémák nem utalhatók ezen új intézmények hatáskörébe.

Rehn váratlanul emlékeztette a résztvevőket, hogy Alexander Hamilton, az Egyesült Államok első pénzügyminisztere nem „örökölt eszközként” tekintett az egyes államok adósságára az 1790-es években, amikor a tartozásokat szövetségi szintre emelte az alkotmány elfogadása után.

– S egész jól elvoltak azóta – tette hozzá. A beszólás jól tükrözi az egyre hevesebb vitát – amelyből a jelenlegi magyar kormány aggasztó módon kivonja magát –, hogy egyesült államokká szerveződjön-e Európa. A XVIII. század végi Amerikának és a XXI. század eleji Európának a folyamatai néhány ponton kísérteties hasonlóságot mutatnak. A fiskális unió megteremtése érdekében Hamilton az Egyesült Államok adósságává formálta a szövetségi államok tartozásait, átütemezte őket, s visszafizetésükre olyan alapot hozott létre, mint amilyet most a német bölcsek tanácsa – a hivatalos Berlin ellenében – javasol a GDP hatvan százaléka feletti államadósság közös kezelésére.

A Függetlenségi nyilatkozat közzétételét követően a volt gyarmatok szuverén államok konföderációjába szerveződtek 1776-ban, de a föderalisták érvei nyomán rájöttek, hogy életképessé csak erős szövetségi végrehajtó hatalom kialakítása révén válhatnak, s úgy, ha a kongresszus megkapja az adókivetési jogot. Sürgősen hozzáláttak az alkotmány elkészítéséhez. A szöveget 1787-ben ötvenöt felvilágosult ember nagy viták után, de négy hónap alatt papírra vetette Philadelphiában.

Most azt javasolja Guy Verhofstadt, a liberálisok európai parlamenti vezére, és Daniel Cohn-Bendit, a zöldek frakcióvezetője, hogy a 2014-ben megválasztandó törvényhozás alakuljon át alkotmányozó gyűléssé, és fektesse le a föderális berendezkedés alapjait. A szöveget bocsássák népszavazásra a tagállamokban, mert nem lesz kötelező csatlakozni az új, egyesült Európához.

A központi végrehajtó hatalom és az adókivetési jog ügye valóban a politikai elit vitáinak középpontjába került a válság során, de széles népi támogatása a föderációnak aligha volna. Ezért igyekszik a szükségest a reálissal keverni José Manuel Barroso bizottsági elnök, amikor a nemzetállamok föderációjáról beszél. Fontos üzenet: a közgyűlését tartó Nemzetközi Valutaalap szerint az eurózóna számára a fiskális, a banki és a politikai unió kialakításának sürgős gyorsítása hozhat csak megoldást.