Miközben egy szerdai budapesti konferencián az energetikai szakma krémje türelmesen és szabatosan elmagyarázta a szakmai közönségnek, miért nem lehet vagy legalábbis miért nem éri meg Magyarországon új atomerőművi blokkokat építeni, két házzal odébb, Prágában, a Roszatom nevű orosz atomerőmű-építő cég rendezvényén Kovács Pál, az Orbán-kormány energiaügyi államtitkára a paksi bővítési projekt árát és a lehetséges beruházókat is megnevezte.

Mármint a remélt árat és a biztosra vett beruházót: az előbbit valójában senki sem ismeri – csak azt tudjuk, hogy szűk egy év alatt 3000 milliárdról 4000 milliárdra nőtt, valószínűleg a fukusimai baleset és a „jó kormányzás” következményeként –, az utóbbit pedig tenderen választják majd ki (kemény verseny lesz nyilván: az előkészítő dokumentumokban kizárólag orosz típusú reaktorblokkok szerepelnek).

Ha a szakmai szempontokat nézzük, az atomerőmű-építés egyfelől rossz üzlet, másfelől finanszírozhatatlan. 2008 óta a világban minden évben több befektetés áramlik a megújuló energiákba, mint a hagyományos energiaszektorba (szénhidrogén plusz atom) – ez aligha véletlen, és annak is oka van, hogy a globális nukleáris kapacitás folyamatosan csökken – egyszerűen azért, mert drágább, mint az alternatívák.

Mi persze szeretünk sportot űzni belőle, hogy szembemegyünk a trendekkel, de ebben az esetben nem biztos, hogy érdemes. Magyarországnak pillanatnyilag annyira nincs pénze, hogy – kis túlzással – a segélyen élőktől elvett ötmilliárd forint nélkül is borulna a költségvetés. Az atomreaktor-építésre szánt 4000 milliárd forint (nagyjából az éves GDP 14 százaléka) sem esik be az ablakon: egy ekkora hitelnek – még ha az oroszoktól kapnánk is – csak az éves kamatterhe úgy 400 milliárd forint lenne, és akkor még egyetlen fillérnyi tőkét sem törlesztettünk.

Ha ezt a 400 milliárdos évi kamatot szembeállítjuk a Paksi Atomerőmű Zrt. 175 milliárd forint körüli éves bevételével, máris látjuk, hogy az „olcsó paksi áram” nem több szimpla blöffnél: az új blokkok költségét képtelenség beépíteni az áramárba. Amennyiben a bővítés megvalósul, a villanyszámla garantáltan nagyobb lesz, de a részleteket még az is nyögni fogja (adóban, inflációban, társadalmi leszakadásban), aki valamilyen ok folytán egyáltalán nem használ áramot. Orbán Viktor egy szintén szerdai interjúban egyértelművé tette, hogy támogatja az új atomerőművi blokkok építését.

„Mivel Magyarország energiaimportra szorul, az itthon előállított energia, így a Pakson előállított is, különösen értékes” – hangsúlyozta a kormányfő, és a riporter nem kérdezte meg tőle, hogy az orosz importból származó fűtőelemekből itthon előállított áram miért jobb az orosz importgázból itthon előállított áramnál, különösen akkor, ha drágább. Csak annyi derült ki, hogy Orbán bővítéspárti – ez ugyan egyáltalán nem szakmai érv, ám mégis azt valószínűsíti, hogy lesz új atomerőművünk (vagy legalábbis belevágunk az építésébe) –, kerül, amibe kerül.