Fejbe és nyakon lőtték kedden az iskolabuszban Malala Juszufzajt. Két másik társa is megsebesült. A támadók elmenekültek. Miután kiderült, hogy életben maradtak, a tálib gyilkosok szóvivője azt nyilatkozta a BBC urdu nyelvű műsorának, hogy Malala Juszufzajt mindenképpen megölik, mert a „szekularizmust hirdette”, s kiállt a lányok tanulási jogai mellett.

Malala abban az észak-pakisztáni Szvat-völgyben lakik, amelyet pár éve elfoglaltak a tálibok. Bezárták a lányiskolákat, s példának okáért megtiltották, hogy az autók utasai zenét hallgassanak. Bevezették a tálib rendet, ami a magát iszlám köztársaságként definiáló Pakisztán lakói többségének is elborzasztó. Ez a történet három éve kezdődött, amikor kiderült, hogy Malala internetes naplót vezetett, amelyben megírta a maga vágyait, azt, hogy tanulni akar, orvos szeretne lenni, s nem akar úgy élni, ahogy azt a tálibok parancsolják.

A kislányról sokat írtak, elismerést kapott bátorságáért. A családja nem féltette, mert nem gondolták, hogy a fanatikusok olyan mélyre süllyedtek, hogy egy gyereklányra támadjanak. Tévedtek.

A történet szól Pakisztánról is (atomhatalom) és más hasonló országokról, ahol az állam nem képes megvédeni a polgárait, biztosítani élethez való jogukat. Szól a vallási fanatikusok álszentségéről. Egy karikatúra miatt felgyújtanák a világot, s egy gyereket megölnének, mert nem úgy gondolkozik, mint ők, akik fanatikusok lévén nem gondolkoznak.

Pakisztánban tízezrek mennek az utcára a Nyugatot átkozva (lehet, hogy sok mindenben igazuk is van), de a maguk kultúráját, szokásait aligha vetik kritika alá. (Mi sem nagyon tesszük egyébként!) A világ szerencséje, hogy ledőltek az információs határok, s még aznap tudomást szereztünk a történetről. A tálibok (akár muzulmánok, akár nem) kedvelik a nyilvánosságot, mert ennek legmodernebb eszközeivel akarják elérni legósdibb céljaikat. Például a nők totális alávetését.

Hasonló korú lányaim vannak, a dolog ezen a szinten is megérint. Ezért nem próbálkozom vele, hogy higgadt értékelést adjak a több ezer kilométerre történt esetről. A dolog világügy, és privát félelmeket gerjeszt. Azt tapasztaljuk, hogy mindenütt, ahol a nők jogait korlátoznák, ahol nem engednék, hogy maguk döntsenek a sorsukról, testükről, választásaikról, ott mindenki másnak is rossz lesz.

Ahol jogfosztottságban tartják a kisebbségeket, üldözik azokat, akik másként szerelmesek, ott nincs demokrácia, ott megtörténhetnek olyan borzalmak, ami Malala Juszufzajjal. És rá kell gondolni, amikor bölcs demokraták azt latolgatják nyilvánosan, hogy meddig kell tűrni nőknek a verést, az erőszakot, a személyiség korlátozását, amikor az államot vetnék be újra az embertelen „erkölcs” védelmében – akár ultraortodox zsidók teszik ezt Izraelben, akár tálibok Dél-Ázsiában, akár kegyes elveket hirdető bölcs kormánypolitikusok Magyarországon.

Malala Juszufzaj