Mégis, miközben a pártok és a civil szervezetek pajzsként húzzák maguk elé a második megállapítást, hogy védekezzenek az amúgy is nekiszabadult kombinációkkal szemben, egy lépés, ha körülményesen, ha mindenkinek menekülőutakat hagyva is, megtétetett. Hiába azonban az óvatosság – mely szerint nincs semmiféle zászlóbontás, a Milla éppen csak egy mikrofont, nem pedig feltétlen politikai támogatást ad a szónoknak –, sokan úgy értékelik, hogy ezzel az egyesületté alakult szervezet integritása sérül, mások azon akadnak fenn, hogy kizárják a megszólalók közül a pártpolitikusokat.

Az átmenet és némileg a politika senki földjén regnáló exminiszterelnök, akinek ereje akkoriban éppen abban rejlett, hogy esze ágába se jutott egy választási harcba belemenni, most úgy döntött: a szélesebb nyilvánosság elé áll. Márpedig ez megmérettetés, akárhogy vesszük is.

Mit kockáztat a Milla? A sajtószabadságért szerveződött civil mozgalom „ártatlanságának” védjegye, hogy távol tartotta magát a pártpolitikusoktól. Egy álkulccsal azonban most kinyitott egy kaput akkor is, ha ezt inkább szűk művészbejárónak szeretné láttatni. Bajnai annak idején a Gyurcsány-kabinetben volt miniszter, majd szocialista és szabad demokrata voksoknak köszönhetően ült a kormányfői székbe. Tény, hogy 2010 óta egy általa gründolt alapítvány élén áll, és nem pártpolitikus.

Ez a műhely szigorúan és konzekvensen szakmai tanulmányokkal hívja fel magára a figyelmet, a politika csak ezeken keresztül szűrődik be állásfoglalásaiba. Mind Bajnai, mind fegyvertársa, Oszkó Péter, ha támadás éri, azonnal és keményen, tényekkel, de nem indulattal reagál. Nyilvánvaló, hogy ami 2010-ben alkatukban, működésükben talán elidegenítő lehetett, mára honorálható: szakértőkként kikerülnek a pártpolitikai bura alól. Ezzel pedig a bármiféle elköteleződés alól menekülni akaró Millának és LMP-nek (ha netán a vita ott is nyugvópontra jut) egérutat nyit a betagozódás nélküli betagozódás.

Mit kockáztat Bajnai? Miközben a kormányban csalódottak eligazítást, reményt várnak tőle, patikamérlegen kell kiporcióznia mondandóját: lehetséges kiutakat vázolva, de mindazt lebegtetve, ami kényes, a kiutak realitását tekintve viszont lényeges kérdés. Úgy tűnik, hogy ez a „hoztam is meg nem is” állapot tette lehetővé azt a bizonyos első lépést, amelyet az egyik tábor sokall, a másik kevesell, momentán tehát senki sem igazán elégedett, tűzbe viszont nem érnek a kezek.

Hogy a bejelentés kiket tart távol és kiket nem térít el a tüntetésen való megjelenéstől, nem tudni pontosan, csak azt, hogy Mesterházy, Schiffer és Gyurcsány nem lesz a tiltakozók között. Az MSZP elnökének családi program „jött közbe”, a másik kettőnek elvi gondja van, de homlokegyenest más természetű. Mindenki igyekszik kerülni, hogy ami történik, az egyfajta teszt, így egyedül az összegyűlt tömeg nagysága és tapsai jelezhetik majd, hogy valami folytatódott, esetleg elkezdődött, vagy befejeződött, mielőtt elkezdődött volna.