Magyarország humánminisztere, akinek a hivatása lelkész volna, olyan ember tehát, aki a hittel fölvértezve a lelkek ápolásának és jobbításának szenteli az életét, a minap megbeszélést folytatott a kanadai bevándorlásügyi miniszterrel, majd ezek után azt mondta: kollégája „megnyugtatta”, hogy a magyar romák tömeges, hirtelen hazatérésével Magyarországnak nem kell számolnia.

Csak rosszindulatú ember vélheti kihallhatónak e mondatból a megkönnyebbülést, hogy örvendjetek, felebarátaim, örömhírt hoztam én tinéktek, a cigányok, akik Kanadába mentek, nem térnek vissza.

Nem, épp ellenkezőleg: a magyar kormány mindent megtesz annak érdekében, hogy azok a cigányok, akik valamiféle emberhez méltó élet reményében Kanadában keresik a boldogulásukat, visszatérjenek. Nyilván közbeszerzési pályázaton kiválasztott kommunikációs céggel hirdetnek kanadai médiakampányt.

Jöjjenek, mert szükségünk van rájuk, nemcsak a humánum okán, elvégre mégiscsak ez az otthonuk, hanem igenis, emberierőforrás-oldalról is megközelítve a kérdést: jöjjenek, mert számítunk a munkájukra, jogok és kötelezettségek egyaránt vonatkoznak majd rájuk, jöjjenek, hiszen több tízezren vannak, és több tízezernyi szorgos kézre szükség lesz itt, mert újjászervezzük e hazát, mely egykoron élhetetlennek bizonyult számukra, jöjjenek, próbáljanak beilleszkedni, itt tanulhatnak a gyermekeik, ugyanolyan esélyük van a tudás megszerzésére, mint bárkinek, mostantól az állam garantálja ezt, jöjjenek, mert aki itt tanulni akar, az érettségit tehet, nyitva áll előtte a felsőoktatás, lehet bárkiből tanár, jogász, orvos, jöjjenek, mert itt lehet dolgozni, aki akarja, megtalálhatja a számítását, jöjjenek hát újra közénk, ha mást nem sikerül is egyelőre, akkor kapnak közmunkát, értéket teremthetnek vele, megbecsüljük érte őket, itt van a segélyplafon is, ami szintén a munkát ösztönzi, lesznek gyárak, üzemek, ahol dolgozhatnak, átképezzük őket, senki nem kezeli úgy őket, mint akiket egy tányér levesért urnákhoz lehetne cipelni, és azt sem hisszük majd róluk, hogy képtelenek tudatos döntésre, jöjjenek, szükségünk van a gyerekekre, jöjjenek, ez a hazájuk.

És ha a hirdetés mit sem érne, a magyar nagykövetség munkatársai bizonyosan személyesen próbálják fölkutatni az érintetteket, hogy elmondják mindezt, s ha hiába lenne minden meggyőző szó, akkor legalább arra buzdítják őket, hogy ne törődjenek semmivel, éljenek szavazati jogukkal, alakítsák odakintről a mi sorsunkat is.

Nyilván ezt szeretné Balog Zoltán, az emberi lelkek ápolója, humánminiszter is, aki arra is fölhívta a figyelmet, hogy Kanada visszatérést ösztönző programot indított, amelynek keretében ingyenes repülőjegyet és természetbeni támogatást is adnak. E programban eddig mindössze 31 magyar cigány vett részt, így aztán nincs is szükség a kormány különleges intézkedésére. Ezt mondta. És nyilván téved, aki ebből azt véli kihallani, hogy hála a jó Istennek, hiszen Isten nevét ő hiábavalóan a szájára nem veszi.