Még kínosabbá teszi a történetet, hogy éppen olyan programok működése kerül veszélybe, amelyek – figyelem, most jönnek a legnépszerűbb európai jelszavak –a növekedés beindítását és a versenyképesség javítását célozzák.

Vagyis céloznák, de üres zsebbel, ugyebár, nehéz.

Ám a történet nem az Erasmus programról szól, ez csak a tünetegyüttes legújabb eleme. Az EU-tagállamok most vitáznak a következő költségvetési időszakról (2014–2020), és az alkudozás középpontjában már megint – sőt egyre inkább – a spórolás áll. A „gazdagok” (az osztrákok, a németek, a franciák, a hollandok, a svédek, a finnek és a britek) rázendítettek a „ne fizessünk többet az uniós kasszába” kezdetű örökzöld slágerre – a „szegény rokonok” (naná, a kelet-közép-európaiak) pedig kétségbeesetten érvelnek azzal, hogy az EU-nak egyre több tagja és feladata van, s közben a válságból is illene kimászni. Az erasmusos diákok – a külföldi tanulmányok mellett – legalább némi európai uniós tapasztalattal is gazdagodnak.