Eddigi legjobb kritikáját kapta a kormány a múlt héten bejelentett költségvetési csomagjára. Ennél csak akkor voltak lelkesebbek az elemzők, szakértők, amikor a Széll Kálmán Terv első „kötetével” állt elő a kabinet. Tény, hogy mindkét program kilóg a Matolcsy-tanok sorából, ugyanis elsősorban hagyományos kiigazításokkal operál, s kevésbé – vagy egyáltalán nem – bővelkedik unortodox intézkedésekben.

De miért most vált fontossá egy ilyen piacbarát csomag összeállítása? Tudtuk, hogy a 2013-as költségvetési tervek tarthatatlanok, azt is, hogy az IMF-tárgyalások – már most, mielőtt hivatalos szakaszba léptek volna – korlátot szabtak a kormányzati ötletelésnek, de teljes visszavonulásra nem lehetett számítani. Márpedig az MNB kivétele a tranzakciósilleték-kötelezettek köréből másképpen nem értékelhető. A váratlanság tetten érhető Rogán Antal nyilatkozatában: a Fidesz-frakció vezetője órákkal a csomag nyilvánosságra hozatala előtt is még azon elmélkedett, hogy nem muszáj mentesülnie a jegybanknak az illeték alól.

Muszáj volt. Az elmúlt napokban Varga Mihály tárca nélküli miniszter is beállt a hitelmegállapodást lebegtető politikusok közé, ehhez képest jelen helyzetben ennél elfogadhatóbb pakkot az IMF számára már nem is tudhatott volna összeállítani a kormány. Vélhetően az volt a cél, hogy a túlzottdeficit-eljárás alól mindenképpen kikerüljön az állam, a költségvetés tarthatóságáról pedig éppen múlt péntekig kellett meggyőzni Brüsszelt.

Amennyi elismerő értékelés született a csomag tartalmát illetően, annyi kétség fogalmazódott meg azzal kapcsolatban, hogy az intézkedésekkel elérhető-e a csaknem 400 milliárd forintos megtakarítás. Igaz, én még olyan adócsomagot vagy fiskális programot nem láttam, amelyről ne bizonyították/tuk volna be fél nap alatt, hogy alkalmatlan a célok elérésére, vagy éppenséggel a költségvetés jár rosszul a végrehajtásával. Ezt is beleszámítva, nem alaptalanok a figyelmeztetések: a közszféra karcsúsítása például visszatérő ötlet, de a várt megtakarításokat szinte soha nem hozza.

A közszféra ugyanis legyengült állapotában is képes kifejteni akkora ellenállást, amely mérsékli a megszorítás hatását. Számomra a csomag legnagyobb rejtélye a pénztárgépek „megbütykölésétől” várt 95 milliárd forint áfa. Nem feltétlenül a megbütykölés mikéntje miatt, bár ezzel is zavarba lehetne hozni. De ha ilyen kézenfekvő megoldások kínálkoznak a költségvetési lyukak betömködésére, akkor ezeket eddig miért nem alkalmazták? Mi volt a gátja annak, hogy a pénztárgépekbe évekkel korábban beépítsék azokat az eszközöket, amelyeken keresztül az adóhatóság a központjából online kapcsolatban nyomon tudja követni a számlaforgalmat?

A technikai feltételek hiányoztak, vagy csak a szándék nem volt meg, mondván, „minek piszkáljuk a kiskereskedőket, van bajuk épp elég”? Tekintettel arra, hogy ez a legnagyobb tétel a Matolcsy-csomagban, valakinek választ kell adnia arra, hogy ez a 95 milliárd forint – ha tényleg létezik – miért nem hiányzott eddig senkinek.