Nem véletlen, hogy a hatalom nekiesett azoknak a bíróknak, akik életkoruknál fogva minden olyan jártasságra szert tettek, amely ahhoz szükséges, hogy felismerjék a valóságot, megkülönböztessék a koholt vádakat a valódiaktól, s akik már elég bölcsességet, bátorságot gyűjtöttek ahhoz is, hogy meggyőződésük és lelkiismeretük szerint döntsenek. Semmi nem indokolja a bírói munka életkorhoz kötését. Addig lehet bíró valaki, ameddig képes elolvasni az ügy iratait, feltárni a tényállást, elemezni a bizonyítékokat, megérteni és alkalmazni a jogszabályokat, kifejezni, megértetni magát.

E képességek birtokában ítélkezhet az is, aki nyolcvanéves. E képességek hiányában ne ítélkezzék az sem, aki negyvenéves. A legfőbb hadúr (Tudjukki) azt hiszi, hogy szabadságharcot folytat. Téved, vele szemben kell szabadságharcot folytatnia azoknak, akiknek fontosak a szabadságjogok. Igaz, „Tudjukki” harcol. Harcol minden ellen, ami része egy demokratikus jogállamnak. Számos csatát meg is nyert már.

Felszámolja a jogállamot, a demokráciát. Elesett a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága, a tanítás szabadsága. A közigazgatást megtisztították a szakértelemtől. Az Alkotmánybíróság a gyakorlatban nem működik. Az országgyűlési biztosok rendszerét szétzilálták. „Tudjukki” lényegében az utolsó akadály leküzdése előtt áll. A megoldásra váró feladat a bíróság rendszerének totális elfoglalása. A csata elkezdődött: a bírói kinevezés, felmentés kérdéskörében az önigazgatás rendszerét felváltó egyszemélyi döntéshozatali rendszer tökéletesen alkalmas annak kifejezésre juttatására, hogy az állami akarat figyelmen kívül hagyása nem veszélytelen.

A tapasztalt bírók eltávolítása pedig nem szolgál semmi más célt, mint a rendszer szakmai bázisának meggyengítését. Ezért izgalmasak azok az ítéletek, amelyek azt bizonyítják, hogy a bírói kar tagjai közül számosan tudják, a törvények azokra is kötelezőek, akik úgy gondolják, hogy a narancs héjába takarózva láthatatlanná, sérthetetlenné, törvények felettivé válnak. Miután napjainkban egyáltalán nem evidencia, hogy a bíró csak a törvénynek van alárendelve, a bíró nem politizálhat, nem harcolhat, mikor ítélkezik, köszönet jár minden bírónak, aki úgy végzi a munkáját, hogy annak során csak az igazságra és nem a hatalom szavára figyel.

A köszönet mellé csak a nyugodt lelkiismeret jár még jutalomként részükre. Miután nem lehet kétsége senkinek afelől, hogy végrehajtják a kényszernyugdíjazásokat és felhígítják a bírói kart pártkatonákkal, a választókon múlik, hogy olyan kormány alakuljon 2014-ben, amelyik visszaállítja és garantálja a hatalmi ágak szétválasztását, a bírói függetlenséget.