Az ilyen választóknak vérében van az ősi tudás. Az olvasni tudás a jelekből. Tudják, hogy a tét a nemzet megmaradása, túlélése, győzelme, és azt is tudják, hogy ehhez erő kell, mert a gyengéket eltapossák. Erős úgy lesz a nemzet, hogy erőit egyetlen erőközpontban koncentrálja. Ez az erőközpont az állam. Ez az erőközpont rántja magához a demokráciát is, mint mágnes a vasreszeléket.

Mert erős nemzetnek, világnemzetnek a demokráciája is erős. Erős bástya. Az erős demokrácia − az erősek demokráciája. Az életerőseké. A győzteseké. A sikereseké. A gyengéknek, erőtleneknek – a resztlinek − ebben a demokráciában nem marad hely. Mert miből fakad a gyengeség? A gyengeség, hölgyeim és uraim, abból fakad, hogy vannak, akik képtelenek csatlakozni az erősekhez. Képtelenek felismerni, hol az erő. Talán mert nem születtek bele a turulba. Talán a vérükből hiányzik valami. Csak nyelvük és kultúrájuk magyar. És ez ma már kevés, fölöttébb kevés.

Az erős demokráciában a választási rendszert is meg kell erősíteni. Mindenekelőtt az erővonalak újrarajzolásával. Ezt szolgálja egyebek mellett a választási regisztráció is azzal, hogy a gyengéket − a választani resteket, a tétovázó puhányokat, a vonakodókat, a határozatlanokat, a befolyásolhatókat, az utolsó percben választókat − kiszűri a választásból. Mert a langyosokat kiköpi szájából az Úr! Tessék, szavazz, ha annyira szavazni akarsz! A nemzeti összefogás rendszere mindent megad neked ahhoz, hogy szavazzál, és helyesen szavazzál. De előbb döntsd el: akarsz-e egyáltalán szavazni?

Ehhez a döntéshez kétségkívül erő kell, és a gyengék már ezen az első erőpróbán elvéreznek. Már itt kiderül, hogy képtelenek a rendszerszerű együttműködésre a nemzettel. Márpedig aki kívül van a rendszeren, aki talán még azt sem tudja, milyen rendszerben él, az ne vegyen részt a rendszer választásain. Milyen alapon? Milyen jogon?

Ha egyszer az állam és a rendszer azonosak, az állampolgári jog is csak a rendszer polgárait illeti meg. Döntsd el, hová tartozol, kutyafajzat! Az összefogókhoz vagy a széthúzókhoz? A gyöngékhez vagy az erősekhez? A sötétség fiaihoz vagy a fény gyermekeihez? A Sátán kíséretébe, avagy Mihály arkangyal seregébe? És ha ezt eldöntötted már, akkor menj, és add a voksodat a hazára! Így lesz a választás turul kötelesség és angyali üzenet, a nemzeti együttműködés nagy ünnepe és a nemzeti becsület és dicsőség dolga. Ilyen választási rendszere persze csak erős nemzeteknek lehet.

Vannak is szép számmal, ha nem is a hanyatló, satnyuló, válság alatt nyögő Nyugaton, de például a büszke, épülő-szépülő Délkelet-Ázsiában, a még ennél is büszkébb Távol-Kelet-Európában, a már-már rátarti Belső-Ázsiában, a fölényes Távol-Keleten. Elég hamarjában csak Szingapúr, Indonézia, Thaiföld, a Fülöp-szigetek vagy Belarusz, Kazahsztán, Azerbajdzsán, Grúzia erős demokráciáira gondolni, melyeket a Nyugat gyengén gondolkodói őskajánul választásos autokráciáknak neveznek, holott csak azzal tűnnek ki a többi demokrácia közül, hogy itt az erősek kezében van a demokrácia, és azt erősen a kezükben is tartják: semmi szín alatt nem engedik át a gyöngéknek, akiknek − mondjuk ki! − semmi keresnivalójuk a nemzet erős demokráciájában.

Gyöngeségüket mi sem mutatja jobban, mint az a makacs tény, hogy az erős demokráciákban képtelenek megnyerni a választásokat, jóllehet − ha esélytelenül is −indulhatnak rajtuk. A gyöngék csak a gyönge demokráciákban győzhetnek. Erős demokráciában soha. Ezért is próbálják aztán puccsal, összeesküvéssel, szabotázzsal, színes forradalommal, külföldi intervencióval megdönteni az erős demokráciákat. Mindhiába.

A gyöngék mindig kisebbségben maradnak. Abszolút kisebbségben. Ezért gyönge minden ellenzék. És ugyanezért nem lehet a nemzet ellenzékben. Vagyis kisebbségben. Mert akkor gyönge lenne. Márpedig erősnek kell lennie, hogy eltiporja a gyöngéket, ezt a kígyófajzatot. A szociális gyöngéket, a politikai gyöngéket, a kultúra gyöngéit − a hanyatlókat, az elfajzottakat, a dekadenseket −, az elmegyöngéket és a genetikai gyöngéket is, ha kell.

Minél erősebb a demokrácia, annál jobban fokozódik a gyöngék ellenállása a rendszerrel szemben. Annál kétségbeesettebbé és ádázabbá válik a gyöngék osztályharca; annál aljasabb trükkökhöz folyamodnak, hogy megrágalmazzák, eladósítsák, legyengítsék, külföldi pénzhatalmi és politikai központok járomszalagjára fűzzék a nemzetet, amely csak az imént szakította ki magát ebből a járomból, és most szabadon vágtázik a magyar pusztában az Őshaza, a Nagy Ugar felé. Nem én kiáltok, a föld dübörög.

Tudjuk: a nemzeti együttműködésre nemet mondók, a szembefordítók, a békétlenek, a testvérárulók rontó-bontó szellemének nincs nyugta az Összefogás, a Béke Házában (Dar al-Szalam), nem szenvedheti a turultudatú erősek, az építők hatalmát. Ők a Háború Házában érzik jól magukat (Dar al-Harb, ahogyan testvéreink az iszlámban mondják), és ezért veszniük kell. Amiként a mennyek országában nem maradt hely a Sátán és angyalai számára, úgy nem maradhat hely az egységbontóknak, az erős demokrácia ellen ágálóknak, a viszályt szítóknak, a megosztóknak a magyar életben.

Ahogy a mennyei ellenzék örökös áskálódásait megelégelő Mihály arkangyal szorította ki végtelen szeretetével és derűjével a gyönge angyalt − a Sátánt − a mennyei összefogás rendszeréből, úgy kell kiszorítaniuk ma az erőseknek − turul derűvel, keresztény türelemmel − minden gyöngeséget, minden rosszat itt, a szülőföldön a nemzeti összefogás rendszeréből is, ami hiszen csak a mennyei birodalom ikonja, tükörképe.

Annak, hogy győztesek maradjunk, most már csupán egyetlen feltétele van: tudnunk kell helyesen választani. De mit jelent helyesen választani? Azt jelenti, hogy a Jót választjuk, méghozzá a rossz kiszorításával a magyar életből, amelyben ily módon helyreáll a hét törzs vérszerződéssel megpecsételt ősi egysége, az az egység, melyet a vérünkben hordozott őskép, a Turul és az ősképet szétzúzó Szent Jobb szimbolizál. Testvéreim a turulban, halljátok új idők új igéjét: kezdetben volt a turul, és mindenki a turulban volt, és én voltam az a turul.

A jó pásztor feladata az, hogy olyan választási rendszert alkosson, amely biztosítja a választás helyességét, elősegíti a választók turul tudatúvá válását, hogy a választás sorsdöntő pillanatában mindannyian az erő részeként ismerjék fel magukat, és az erőre szavazzanak. A nem tudatos vagy turultalan tudatú szavazók pedig lehetőleg ne szennyezzék be tudatlanságukkal a választások tisztaságát.

Az erős szívű nemzet fel van készülve mindenre: mindent tud, mindent hisz, mindent lát. Látja erős szemeivel − a szív szemeivel − a jeleket, és kiolvassa belőlük a világ sorsát: „Új törvények világa közeledik az európai kontinens felé. Ennek a formálódó új világnak első parancsolata így hangzik: az erősek egyesülnek, a gyengék széthullanak, vagyis az erős nemzetek tagjai összefognak, a gyenge nemzetek széthullanak.” Ím – ígyen szóla a Turul. Ez a legújabb örömhír, a legújabb evangélium, amely az erőről és az erősekről szól az erőseknek. Az Igaz Madár − a Turul Evangéliuma. Menjetek, és hirdessétek a világ nemzeteinek!

FOTÓ: REVICZKY ZSOLT