Derűlátók mi azért ne legyünk. Azt a kárt, amelyet ez a kormány okozott, csak akkor lehet felszámolni, ha a Fidesz távozik a hatalomból. Mert a bajok abban a végzetes pillanatban gyökereznek, amikor az autoriter, piacellenes orbáni társadalmi vízió Matolcsy unortodox gazdasági rémálmával egymásra talált. Együtt jutottak arra, hogy Európa közepén egy európai országból közösen fel tudnak építeni egy Európát tagadó, virágzó keleti szigetet.

Nem sikerül, s ezért nem kell hozzá képzett jósnak lenni, hogy a klasszikus megszorítások, melyek egyelőre áttételesen sújtják a lakosságot, nem fognak megállni a tegnapiaknál. Nem az IMF követelései miatt, hanem mert Orbán–Matolcsy álma szertefoszlott. Ennek jele a tegnapi csomag. Igazuk lehetett azoknak a brit elemzőknek, akik néhány hete szakadást véltek felfedezni a kormányzó eliten belül az IMF-megállapodás szükségességének megítélésében.

A vita kimeneteléhez hozzájárulhatott a kormányfő személyes presztízsvesztesége az azeri ügy miatt, továbbá az IMF-ellenes propagandablöff kifulladása, ami megerősíthette azokat a köröket, amelyek már korábban is a megállapodás s az unortodox módszerek visszaszorítása mellett voltak. Az IMF-ellenesek ugyanakkor abban bíznak, hogy optimista a hangulat a nemzetközi tőke- és pénzpiacokon. Most éppen tényleg az, annak a reménynek köszönhetően, hogy az uniónak a föderális egység felé tett lépéssel végre sikerül kitörnie a válságból.

Nem véletlenül figyelmeztetett két héttel az eurózóna jövője szempontjából kiemelkedőnek ígérkező október 18–19-i brüsszeli csúcs előtt Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója: vészhelyzet állhat elő, ha elvész az eddig bejelentett strukturális és pénzügyi reformok lendülete. Mert akkor oda az optimizmus. Vele végleg a magyar álom, hogy elfogadható kamatteherrel finanszírozni lehet az országot a szabad piacokról.

Európa a kétsebességes unió felé halad, de mi sajnos egy harmadik dimenzióban vagyunk: Orbán kormányát jégtömbként veszi körül a közösség. Csak remélni lehet, hogy ez a jégtömb valamennyit olvad majd október 11-én, amikor Berlinben Angela Merkel – hosszú halogatás után – fogadja Orbán Viktort. Canossa-járásnak ígérkezik ez a német kancellárnál, akinek támogatását el kell nyerni, hogy az ország végképp ne szakadjon el és le a megtagadott Európától.

Túl sok realitásérzéket azonban már nem várhatunk ettől a hatalomtól. Még akkor sem, ha a ló tegnap tétován megfordult a két lovas alatt. Mert abban nem lehetünk biztosak, hogy a lovasok nem pördülnek-e meg, hogy azután továbbra is fordítva üljenek a hátason. Rendületlenül – arccal a szakadék felé.