Az otthon szülések hazai elindítóját, dr. Geréb Ágnest éppen ma két éve helyezték előzetes letartóztatásba, és jelenleg is házi őrizetben van. Mi történt ez idő alatt? Hogy áll az otthon szülés és a magyar szülészet helyzete?

Két év letöltendő fogházbüntetésre ítélte a bíróság Geréb Ágnest, és 10 évre eltiltotta foglalkozásától. Egy másik ügy miatt már két éve házi őrizetben van. Míg a szülész-nőgyógyász ellen hozott ítélet egyik indoka a halált okozó, foglalkozás körében elkövetett veszélyeztetés volt, hasonló váddal nem sűrűn látunk orvost bilincsbe verve. Nem mintha kórházban nem történne ilyesmi, csak éppen a legritkább esetben kerül a nyilvánosság, illetve a bíróság elé. Dr. Ábrahám László, műhibaperekkel foglalkozó ügyvéd egy interjúban megemlítette, hogy a közelmúltban 11 esetben fordultak hozzá jogi védelemért, képviseletért, mert szülés közben meghalt az anya. A sajtóból is emlékezhetünk arra az esetre, amikor a kecskeméti kórházban a szülést követően elvérzett egy asszony, vagy amikor a 24. hétre született csecsemőt halottnak hitték és vesetálba tették, míg fel nem sírt. A kórházi belső vizsgálat szerint nem hibáztak.

Nem volt még a Geréb Ágnessel szembeni eljáráshoz fogható ügy kórházi műhiba kapcsán. A bába elleni eljárás viszont egy pillanat alatt előtérbe helyezte az otthon szülés több évtizedes, uniós szabályokkal is szembemenő, rendezetlen jogi helyzetét. A kormányzat ezt gyorsított tempóval igyekezett orvosolni.

Ennek következtében 2011 áprilisa óta a nők már legálisan is választhatják az otthon szülést. Az azóta felállt két bábaszolgáltató kisebb csinnadrattával vonult be a sajtóba, az egyetemen beindult az otthonszülés szeminárium, folyamatban van az otthon szüléseknél használatos protokoll elfogadása, aminek kidolgozásába bábákat is bevontak. Elviekben mindenki elégedett lehet, hiszen a korábbi, törvényen kívüli helyzet rendeződött. Soha nem történt még ilyen gyorsan ennyi pozitív intézkedés az otthon szülés érdekében.

De maradt sok megoldatlan probléma. Az egyik a szakmai felelősségi rendszer kérdése, ami Geréb Ágnes perénél is fontos elem volt. A bírósági eljárásokban ugyanis kizárólag kórházi orvosok adnak szakvéleményt, miközben ők nem rendelkeznek semmilyen tapasztalattal az otthon szülés terén. A szakmai hibák büntetőügyként való kezelése pedig egyenesen kriminalizálja az otthon szülést.

A bábákkal szemben indított perekre a több évtizedes jogszabályi hiátuson túl azért is kerülhetett sor, mert nincsen kialakult rendszere a szakmai felelősségre vonásnak, így minden bábaügy a büntetőbíróságon landol.

Az uniós országok többségében a bábák szakmai felelősségét külön szakmai testületek vizsgálják, amelyekben részben vagy teljes egészében bábák (szülésznők) vizsgálják az otthon szüléses ügyeket.

A magyar szülészeti rendszer jellemzője ezzel szemben, hogy az egészségügyi világszervezet, a WHO által támogatott gyakorlat ellenére nem különül el a szülészet orvosi és bábai modellje annak ellenére, hogy a két szakma eltérő felkészültséget és hozzáállást feltételez. Míg a szülésznő/bába szerepe a normális lefolyású várandósság és szülés támogatása, ami ez esetben nem kíván semmilyen speciális beavatkozást, az orvos feladata, hogy probléma esetén a lehető leghamarabb elvégezze a szükséges beavatkozásokat. A normális lefolyású, hosszú órákon át tartó vajúdásnál az orvosnak nincs semmilyen szerepe. Bár van néhány kórház nálunk is, ahol e gyakorlat szerint dolgoznak és orvos csak komplikáció esetén lép színre, ez ritkaságszámba megy.

A magyar szülészet ugyanis patriarchális és paternalista. A szülésznők a szülész-nőgyógyász szakma alárendeltjeiként dolgoznak. Nem véletlen, hogy a bírósági pereknél kirendelt igazságügyi szakértők között kizárólag szülész-nőgyógyász orvosok vannak (akik többnyire férfiak), szülésznő/bába szakértő nem is létezik.

Az egészségügyi kultúránk része, hogy a várandós nőket betegként kezelik. Sem a szülés előtt, sem a szülés alatt nem kapják meg a szükséges információkat ahhoz, hogy tudatos döntést hozhassanak arról, hol, melyik kórházban és hogyan akarnak szülni. Általános tudatlanság van abban a tekintetben is, hogy melyik beavatkozásnak mi a következménye, miért nem jó például a tervezett császármetszés, milyenek a választott kórház mutatói, vagy egyáltalán, mik a jogai és lehetőségei a szülő nőnek.

Az azóta megszűnt Egészségbiztosítási Felügyelet 2010-es adatai szerint a magyar szülészetek rémesen rossz állapotban vannak. Harminc százalékukban még mindig kötelező a borotválás, húsz százalékukban a beöntés, holott ezeknek semmi orvosi alapjuk nincs, sőt, előbbi csak növeli a fertőzésveszélyt. Még mindig sok szülészeten (62-ből 42 helyen) végeznek első szülő nők esetében is rutinszerűen gátmetszést, 35 intézményben pedig csak a vajúdás pozíciója választható meg, a szülésé nem, ami nyilvánvalóan az orvos kényelmét szolgálja.

A kórházi műhibaperekről nincsenek pontos adatok, a bírósági statisztika évente pár száz befejezett kártérítési perről tesz említést, amiben nincsenek benne az el sem indult ügyek vagy a peren kívüli megállapodások. Míg az utóbbi években a bábapereknek köszönhetően a nyilvánosság előtt éles viták zajlottak arról, hogy biztonságos-e az otthon szülés, a nem túl élvonalbeli szülészeti viszonyokat senki sem vizsgálta. Ideje lenne ezekkel is foglalkozni.

A szerző szociológus