Valamilyen utóvérzésről volt szó. Feltételezték, hogy az anya az orvost fogja vádolni, és a kórház, hogy védje munkatársát, feljelentést tett az ügyben. A bíróság az orvost felmentette, de a körülmetélést, mint olyat, törvénysértőnek minősítette. A német bírósági ítéletek nem precedensértékűek, más, esetleg következő perekben egyéb német bíróságok ellentétes ítéleteket is hozhatnak. A kölni ügynek ily módon nem lennének általános következményei. Mint rendesen azonban ilyen esetekben, ideológusok jelentek meg a pályán.

Becslések szerint a világon a férfiak egyharmada körülmetélt. Nyilvánvalóan csak kis részük zsidó vagy mohamedán.

Németországban egész nyáron folyt a szenvedélyes vita, ami átterjedt Ausztriára. Voralbergben a tartományi kórház már nem végez gyermekeken ilyen beavatkozást. A különböző német tartományok is megpróbáltak saját megoldásokat elfogadtatni. Berlin engedélyezi kisgyermekek körülmetélését, ha a szülők bizonyítják, hogy zsidók vagy muszlimok. Ebből rögtön újabb csörte támadt, mert a német törvények szerint senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy vallási kötődéseit felfedje. Franciaországban egy arab képregényíró korábbi munkáját kapták fel. Abban a könyvben inkább egy despotikus szír apáról és az iskolai osztály kegyetlenségéről van szó, de a kiindulópont itt is a körülmetélés. Azonnali jogi beavatkozást követelő radikálisok még nem bukkantak elő. Merkel már az őszre a vallási közösségeket védő, megengedő szabályozást ígért. Közben kiderült, hogy mégsem lesz olyan gyorsan különtörvény, mert több pártban is „kiérleltebb” jogi megoldásokat szeretnének.

Augusztus végén a vita már részletkérdésekről folyt. Lehet-e a körülmetélést valami mással helyettesíteni, lehet-e részlegesen körülmetélni – vagyis csak egy kicsit? Lehetséges, hogy a körülmetélés nem is volt eredetileg az „abrahamita” kultusz része, s hogy csak az utolsó évszázadokban alakultak ki mai megoldásai, s akkor, ugye, feleslegesen óvatoskodunk?

A 80-as évek közepén elsősorban angolszász feministák kezdeményezésére Európában és Amerikában szexuális erőszaknak nyilvánították a női körülmetélést (ami genitáliacsonkolást jelent). Akkor azt hitték, hogy egy eredetileg Afrikában elterjedt barbár maradványszokásról van szó, amelynek az iszlámhoz nincs köze. Azóta kiderült, hogy az iszlám jogban van olyan iskola (a Shaf’i), amely a körülmetélést a férfiak és nők számára egyaránt kötelezőnek tartja, egy másik, a Hanbali kötelezőnek a férfiakra és ajánlottnak a nőknél, egy harmadik, a Maliki pedig csak kívánatosnak a nőknél. A nyári vita is fontos szempontként hozta be a lányok genitáliacsonkolásának sikeres visszaszorítását. Ha ez sikerült, akkor miért ne próbálják meg a hagyományt a fiúknál is visszaszorítani? S hogy azért a lányok ügye is valahol itt bujkál, kiderül egy friss, több száz aláírásos német memorandumból. Ez kéri a Bundestagot, hogy a szabályozásnál a nemi különbségek kezelésénél legyen nagyon körültekintő. Hiszen, ha itt vallási közösségeknek külön jogokat biztosítanának, akkor egy európai szabályozásban a nemek közti egyenlő bánásmódnak is meg kell jelennie. S ha nem vigyáznak, megfogalmazhatnak olyan mandátumokat, amelyekkel „visszaélhetnek a hagyományos női körülmetélés hívei”. A lányokra a tilalom több mint két évtizede érvényben van, de a bevándorlók így is évente legalább néhány ezer ilyen beavatkozást végeznek, de nem tudunk arról, hogy Németországban büntetőeljárásra került volna sor. A bevándorlók között ma is hangosak az olyan radikális relativisták, akik a tiltást „imperialista beavatkozásként” elutasítják.

A körülmetélés ellenfelei „abrahamista fundamentalizmusról”, sőt „részleges emberáldozatról” beszélnek. Mi a fontosabb: egy közösség joga, hogy a maga világértelmezése szerint éljen, vagy a gyermek testi védelme? Ezeket össze kellene illeszteni. A gyermek védelme az alkotmányból következik, és érdektelen, hogy mi a szülők szándéka – mondják a szigorúak. A körülmetélés védői a tagsági elemet hangsúlyozzák. Ha nem történik meg az aktus, akkor a fiút megfosztom attól, hogy közösségének tagja lehessen. Sokan ezt másképp látják. Számos zsidó és muszlim nincs körülmetélve, és ennek ellenére közösségeik elfogadják őket.

A német parlamenti frakciók óvatosak. Úgy tűnik, többségben vannak a körülmetélést elfogadók vagy elfogadni kívánók. A Német Etikai Tanács, orvosok, jogászok és teológusok köztiszteletben álló fóruma elfogadandónak mondta a körülmetélést. Ezzel valószínűleg a történet eldőlt.

Kiskorúak körülmetélésének engedélyezésével vagy tilalmával Európában a nemzeti jog a skandinávok kivételével eddig nem foglalkozott. Politikai viták voltak Norvégiában és Dániában is, de törvény csak 2011-ben Svédországban született. A beavatkozást ez sem tiltja, csak kórházi felügyelet alá helyezi. Annak idején ott is voltak túlbuzgók, akik az egészet be akarták tiltani, de a többség úgy vélte, hogy a tiltás ezt a gyakorlatot csak a föld alá szorítaná, és akkor a higiéniai, sőt lelki körülmények valóban romlanának.

A Német Etikai Tanács valami hasonlót javasol. Mehet a dolog, de orvosi ellenőrzés alatt valamilyen érzéstelenítéssel és a szülők felvilágosításával az esetleges kockázatokról.

A vita betagozódik az utolsó évek nagy európai beszédfolyamába a vallás társadalmi lehetőségeiről. A progresszív oldal az utolsó másfél évszázadot a vallás világértelmezési és életszabályozási tereinek fokozatos, de állandó visszaszorulásaként értelmezi, és nehezen tudja elképzelni, hogy ez a folyamat, a szekularizáció megáll, sőt visszafordul. Először csak a nem európai bevándorlóknál tartottak integrációs akadálytól. A rendszerváltó világban pedig az egyházak visszaerősödését a kommunista pártállam maradványaival szemben üdvözölték, de azután inkább már a modernizáció akadályait látták bennük. Végül nem tetszett nekik, hogy a progresszista program megroppanásával a mag-Európában is plurálissá vált a világ. Amerikából persze ezt nem is értik. A mi szekularizációnk ott teljesen másképp zajlott, az egyházak befolyása, piaca, erőtere nem gyöngült.

Úgy tűnik, hogy az európai tudáselit egy része most türelmetlen. Hogyan lehetséges, hogy az ő kánonjai nem univerzálisak? Hogy lehet az, hogy az európai felvilágosodás csak egy, s nem egyetlen a lehetséges hagyományok között már Európa törzsterületein is. Az idei nyár két nagy sztorija, a német körülmetélési és az orosz Pussy Riot-vita is azt mutatja, hogy a konfliktus akkor alakul ki, ha az elszánt modernisták támadni vagy ellentámadni akarnak. A konfrontációs projekt bejöhet, mint Koppenhágában, el lehet érni benne valamilyen gyenge döntetlent, mint most a német körülmetélés-történetnél, hol pedig frontális vereséggel ér véget, mint a három punk lány „énekes miséje” Moszkvában. Mindegy, a kultúrharc állandósul, hétköznapjaink alaphangulatává válik, s ilyenkor, mint minden küzdelemben, adnak és kapnak sebeket. Az ilyen harcban a részvétel a fontos.