A kormány szerint az általános forgalmi adó a legdemokratikusabb államháztartási eszköz, hiszen mindenki megfizeti. Még akkor is, ha államunk a megélhetési cikkek esetében is 27 százalék adót rak az árra, ami igen sok. Egy kiló karaj esetében most úgy 370-400 forint.

Általános forgalmi adót szedni olyan szektorból lehet, amelyet az ellenőrző hivatal, minisztérium valóban láthat. Egy nemrégiben kiadott elemzés szerint a karaj például nem ilyen. Ugyanis minden élelmiszerre kiadott négy forintunkból egy eltűnik a feketegazdaságban. Legóvatosabb elemzők is ezermilliárdra becsülik ezt a tételt. Hogy ebből forgalmi adó egyetlen fillér sem folyik be, az biztos. Miközben szinte az összes ágazat érdek-képviseleti szervezete követeli, hogy ezt az adót az egyre inkább nélkülöző „lakossági fogyasztók” és a feketegazdaság elleni küzdelem érdekében azonnal csökkentsék. A gazdasági tárca azt válaszolja, hogy nem. A vidékfejlesztési azt, hogy meg kéne fontolni.

Matolcsyéknak ezúttal talán igazuk van. Értelmetlen olyan területen vitatkozgatni százalékokon, ahol nem is tudják, mi történik. Ma Magyarországon minden második disznót feketén vágnak le. Ebből áfát soha senki a világon nem tud behajtani. A karajon nincs vonalkód.

A nagy élelmiszer-forgalmazók pontosan nyilvántartják, mit mikor és mennyiért vásároltak, adtak el, s mennyi az adótartalom. A kicsik is nagyjából. Csakhogy ügyes trükkök tucatja szolgálja a feszes elszámolás elkerülését. Sokkal többet eszünk, mint amennyi a papírokon megjelenik.

A kormányzaton belüli vita nem a lényegről szól. Senki nem tudja, hogy az átlagos háziasszony tűzhelyén rotyogó pörkölt része-e az adórendszernek, vagy sem. Viszont részletes előterjesztések készülnek arról, hogy a legális forgalmazókat hogy kell még szigorúbb ellenőrzés alá vonni, más cégeket pedig egyenesen állami felügyelet alá helyezni. Mert ezeket látják. Kinevezik őket stratégiai jelentőségű vállalkozásoknak, miközben maga a rendszer alkalmatlan arra, amire használják.

Észbe kell kapni: itt egy jelentősebb élelmiszer-drágulást az ország szegényebb térségei már nem viselnek el. A baj ugyanis nem jár magában. Uzsora kapcsolódik hozzá, 47 ezer forintos, semmire sem elegendő közmunkabér, fázás és a szó szerinti éhezés. Lehet hozni olyan új adótörvényt, amely csökkenti a puszta létezéshez szükséges élelmiszerek áfatartalmát, de ettől nem változik meg semmi. Nem tudja olcsóbban adni az élelmiszert, aki eddig sem rakta rá az áfát. Mást kell kitalálni.

A hazai élelmiszer-gazdaság a feketepiac legrosszabb változata. Az adóhatóság néha megtalál kisebb vagy nagyobb szereplőket, aztán megy minden tovább a maga útján. Jól kommunikálható kormányzati lépés persze lehetne az állítólag oly demokratikus adó mérséklése, de a tényleges viszonyokat ez sem változtatná meg.