Budai Gyulának szerintünk is lenne fogalmaznivalója. Ő kizárólag az ellenünk indítandó per keresetét tarja szükségesnek, mi viszont annak magyarázatát, hogy állami vezetőként volt-e köze a rokonságába tartozó személy érdekeltségének jelentős mértékű földszerzéséhez, és ha igen, mi. A volt elszámoltatási kormánybiztos, most vidékfejlesztési államtitkár ehelyett beperli lapunkat, mert megírtuk, hogy egyik rokonának érdekeltsége „oldalági” vonalon kedvezményes földbérlethez jutott. Budai most éppen a jurátusmércét emeli maga elé.

Jogot keres ott, ahonnan lehajtott fejjel kéne elballagnia. Megvádolt már mindenkit, akinek „az elmúlt nyolc évhez” köze volt, miközben elvesztette saját lelki mérőlécét. Azt, amelyikkel most a saját körmére kellene koppintania, ha nem érzi, milyen kérdésekre kellene neki politikusként és államtitkárként szükségszerűen választ adnia. Nem olyan bonyolult ez. Azokra, amelyeket három éve hasonló esetben egy napon belül sajtótájékoztatón tett volna fel mély felháborodottsággal.

Most eszébe sem jut, hogy amit tesz és ahogy teszi, az éppen azokba a normákba ütközik, amelyekről nemrég még világos fogalma volt. Ezzel szemben perel bennünket, mivel jogérzéke megmutatta neki, hogy a törvényben rögzített közvetlen egyenes ági és a bővebb családi kapcsolat között különbség van. A rokon jogilag esetleg nem is rokon. Ahogy ő fogalmaz: „ha úgy vesszük, mindenki rokona vagy ismerőse valakinek”. Ha az új földosztást menetét nézzük, akkor ebben van igazság. Aki ebben hoppon maradt, az valóban elmondhatja magáról, hogy „sem utódja, sem boldog őse, sem rokona, sem ismerőse nem vagyok senkinek”.