Lássuk be, kétes indokból elkövetett, politikailag motivált viccelődés lenne azt állítani: ahová Orbán Viktor elutazik, ott bukik a rezsim. Végignéztem, hová ment az elmúlt években, és azt találtam, hogy sokkal több általa meglátogatott kormányfő, államfő maradt meg hivatalában – például a pápa is –, mint ahányan megbuktak. Érték őket is kellemetlenségek, de megbukni csak páran bírtak.

Vasárnap például Miheil Szaakasvili grúz elnök pártja veszített a választáson. Pedig a mi miniszterelnökünk igencsak biztatta a grúzokat, szavazzanak Szaakasvili nemzeti erőire. Nemrég hasonló előzmények után Hoszni Mubarak elnököt is elsodorta az egyiptomi tavasz. De erről sem tehet Orbán Viktor, ahogy azért sem felelős, hogy (akkor még dr.) Schmitt Pál államfő vizitjét követően a líbiai nép elkergette, majd lemészárolta Kadhafit. És nem igaz a hír, hogy Barack Obama merő babonaságból, a következő négyéves elnökségre meredve nem meri fogadni a Fehér Házban miniszterelnökünket. Rágalom! Merkel asszony például nem fél fogadni őt.

Az orbáni belpolitika és vele együtt a gazdaságpolitika megoldásai felettébb gyakran találtatnak különösnek. Nem Európa-konformak. Azt hiszem, kevésbé a csattogó retorika riasztja el az esetleges meghívókat, mint inkább a mögötte lévő tartalom. A megfigyelők, köztük a nálunk működő diplomaták, feltehetőleg azt jelentik haza, hogy a Fidesz és vezére mindent megtesz azért, hogy a demokratikus jogállamot, a többpártiságot és az ellenzék számára is hozzáférhető szabad nyilvánosságot formálissá tegye. Haveri demokráciát képzel és épít, erős tekintélyuralmi reminiszcenciákkal. A Horthy-korszakból kölcsönzött szimbolikát párosítja a Kádár-kor gyakorlatával.

Ilyen körülmények között az üzlet sem megy jól, panaszkodnak is a befektetők a kiszámíthatatlanságra, korrupcióra. Ezt fenntartásokkal kezelik, s csökken a politikai vendégforgalom. Orbán pedig leginkább egzotikus utazásokat tesz: Bakuban építkezik, pukedlizik a litván jobboldalnak, győzelemre biztatja grúz elvtársait. De gyorsan méltassuk mi is Szaakasvilit, aki tétovázás nélkül elismerte pártjának választási vereségét. Nem állt elő olyan fordulattal, hogy „a grúz nemzet nem lehet ellenzékben”.

Orbánnak nem javul a nemzetközi megítélése, és ezért egyedül ő a felelős. Amikor a szerinte hanyatló Nyugat helyett a feltörekvő Keletet választja, akkor minden bizonnyal az ottani irányított demokráciák, pártállamok, keleti despotikus rendszerek lebegnek a szeme előtt. Akik nem cicóznak. Szelektíven olvas, s a szakértőket feltehetőleg nem hallgatja meg. Az elmúlt két év nemzetközi baklövései ezt bizonyítják. A lojális szakértők meg fapofával magyarázzák utólag, miért döntött jól Orbán, amikor nyilvánvalóan rosszul döntött. Feltételezem, figyelmeztették, hogy Grúziában kétesélyes a játszma, s hogy Szaakasvili leginkább csak a maga politikai reklámjaiban átütően sikeres. Hiába, Orbánt ideológiai elképzelései vezették Kutaiszibe kampányolni, nem az elemzések.

Ne csodálkozzon, ha rossz ómennek nyilvánítják vizitjeit.