„Örüljetek, mert megtaláltuk elveszett juhainkat”
Ismeretlen táltos verse

Elementáris, megrázó erejű hétkezdés szakadt a Kárpátok medencéjére, ahol kissé megneszülve pillogott a turulba született istenadta fél-ázsiai juhnyáj. A pusztai hétvége világnemzeti népuralmista előfutamán a Pásztor részéről belengettetett már az új törvények világa, állítólag táltosírással kiolvasható a kontinens felé közeledő jelekből, látszódik már a műholdképen, de hogy már hétfő reggel ránk is köszönt ez a legújabb világ (két éven belül legalább a harmadik), arra talán kevesen gondoltak ebben a Blutgemeinschaftban (miszerint Beobachtungsstelle).

Először Szent Mihály arkangyal nem Budai Gyula-i értelemben vett közeli névrokona, Varga Mihály alangyal állt bele két lábbal a valóságba, és az IMF-nek kerek perec megmondta, hogy a gazdaságpolitika hatékonyságának növelését javasolja a kormány. Püff. Ez aztán a váratlan fordulat. És pont most, amikor már olyan jól haladt a gazdaságpolitika hatékonyságának csökkentése. Már azt vártam, mikor áll ki a miniszterelnök, hogy bejelentse: a kormány megnyerte a gazdaságpolitika hatékonysága elleni háborút. Na, ennek annyi, most akkor a hatékonyság növelése érdekében indul a háború, gondolom.

A legnagyobb kérdés mégis az, hogy kinek javasolja ezt a kormány. Egyvalaki van, akinek javasolhatja, az pedig Matolcsy György, de ő éppen egy másik mesecsatornát néz.

Ezek után futótűzként terjesztették el a hírt: rendkívüli kormányülést hívott össze a miniszterelnök. Remegő kézzel rohantak számítógépük elé a devizaspekulánsok, készenlétbe helyezték a diktafonokat a hírügynökségek, mindenki valami nagy árfolyamgyilkos ötletre vagy egy újabb nagyszabású, egy XIX. századi politikusról elnevezett stratégiai vízió, esetleg terv kifejtésére gondolt, vagy arra, hogy államosítják az Apple Inc.-et, koncessziókötelessé teszik a lángos- és vattacukor-árusítást. Ehhez képest a szerencsejáték-automaták üzemeltetését tiltották be olyan széles mozdulattal, mintha eltörölték volna a nem létező tandíjat. Kapott egy nagy pofont a cserkópörgető maffia, megvédtük az embereket attól, hogy a kocsmában elgépezzék a pénzt, amit elinni is lehet.

Csak a nagyon kukacoskodó kedvű ellenzékieskedők okoskodhatnak azon, hogy hát alig fél éve tetszettek kidolgozni hatalmas munkával, tárcák közötti hiperintenzív aktatologatással, több százmillió forintnyi munkaórát összejogászkodva egy törvényt, ami a szerencsejáték-automaták üzemeltetésének feltételeit szabályozta európai színvonalon. Milyen súlyos világfolyamatok szabadulhattak el, amelyek a kiérlelt kormányzati koncepció nem kevésbé kiérlelt megváltoztatását tették szükségessé? De lehet, hogy ez az intézkedés is csak az Egyszerű Állam középtávú kormányzati program egyik különösen ravasz manővere vagy már a Túl Egyszerű Állam című következő program része, esetleg az Új Széchenyi XI. Kálmán 3.1.2. valamelyik alfejezete.

Amilyen turbulensnek tűnik ez az Új Törvények Világa, simán lehet, hogy a jövő hónaptól csak szerencsejáték-automatákból szabad dohánytermékeket vásárolni.