Orbán Viktor szokása szerint hárít, vádol és fényez. Fényezi saját sikereit, hárítja a felelősséget és vádolja elődeit. A közrádióban mindezt könnyen megteheti. A stúdió szűk, a hangulat baráti, viccelődni is lehet a műsorvezetővel. Partnernek nehezen nevezhető az asztal túloldalán ülő, mert kérdései nincsenek, álkíváncsiskodással, rácsodálkozással, támogató alámondásokkal próbálja az érdeklődés látszatát kelteni.

Budapest, 2012. szeptember 28. Orbán Viktor miniszterelnök érkezik a Kossuth Rádió 180 perc című műsorának stúdiójába. MTI Fotó: Máthé Zoltán

A pénteki műsorvezetőt legalább azért dicséret illeti, hogy kollégájától eltérően nem a szervilitás csimborasszóját megközelítő „Nem hiányoztunk, miniszterelnök úr?” kérdéssel vezette fel a kormányfő húszperces eszmefuttatását. Ezúttal az IMF-tárgyalások voltak terítéken, ám némileg újfajta hangszerelésben.

A 2008-as októberi megállapodás elég riasztó még így is, négy év távlatából – kezdte a kormányfő, annak a pártnak az elnöke, amely annak idején a leghangosabban jajveszékelt az államcsőd közeledtéről, és azonnali cselekvést követelt Gyurcsányéktól. Most megtudhattuk: az MSZP–SZDSZ-kormány a bankokat mentette ki a megállapodással, nem az országot.

Sőt: az IMF 600 milliárd forinttal tőkésítette fel a bankokat, ezen belül pedig a pénz jelentős részét külföldi tulajdonú pénzintézetek kapták.

A „bankok megállapodása” azonban a teljes EU/IMF-hitel alig több mint egytizedét érintette. Közel annyit, amennyivel az Orbán-kormány a keleti nyitás prológjaként kitömte az orosz Szurgutnyeftyegaz tulajdonosainak bukszáját, megkaparintva az azóta jelentősen leértékelődött Mol-pakettet. S hogy Orbán olvasatában mely külföldi bankok kaptak a pénzből, íme a lista: OTP, FHB és a magyar állami MFB.

A kölcsön döntő részét nem tőkeemelésre, hanem a hitelezés fenntartására kapták, előbbire csak 30 milliárd ment az FHB-nak. De ha az orbáni „bankok megállapodását” készpénznek vesszük, akkor adódik a kérdés: e 2,2 milliárd euró helyett miért 20 milliárdot vettünk fel?

Az pedig felettébb kínos, ha a parlament gazdasági (vizsgáló)bizottságát pusztán csak azzal a céllal rántja össze Rogán Antal, hogy bizonygassa: felelőtlenül, lényegében csak az államadósság csökkentésére vették fel 2008 októberében a hitelt. A keddi ülés így politikai kabarévá züllött, a kormánypártiak valójában nem is voltak kíváncsiak arra, hogy mire hogyan ment el a pénz.

Pénteken viszont Orbán kerek perec kimondta, hogy adósságcsökkentési szándékkal készülünk magunkra rántani az EU/IMF biztonsági hálót. Akkor baj volt, most nem az. De nem kell aggódni, mert Rogánt bevették a tárgyalódelegációba, s így személyén keresztül a tájékoztatás, a parlamenti nyilvánosság is garantált. Ez példátlan lépés – húzta alá a miniszterelnök. És ebben teljesen igaza van.

Mindketten fáradhatatlanul dolgoznak azon, hogy kiirthatatlanul befészkelje magát az emberek agyába a fals ÜZENET: a bankok, a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok és a nemzetközi karvalytőke – IMF-estül – felelnek minden nyomorúságunkért.